Sangel

Elhitetsz magaddal dolgokat, elhiszed, avval kelsz és fekszel, elhiszed és vele élsz. Csak ez jelenti számodra a megváltást. Nem hagyod múlni az érzést, hogy kell. Már a rabja vagy és fel sem fogod, hogy ez nem a valóság. Elhiszed amit látsz és plátói szerelmet táplálsz felé. Nem számít, hogy csak egy kép és nincs, nem számít, hogy csak felvétel, ami kitaláció, elhiszed és eggyé válsz vele. Már messze nem látod a célt magad előtt. Csak arra tudsz gondolni, hogy még, még, még. Nem akarsz semmit és senkit, csak azt amit elhiszel, beképzelsz. Elfelejtesz élni. Nem lélegzel, nem látsz, nem hallasz, nem érzel. Egy mű világ felé haladsz, sőt már ott is élsz. Elhitted, amit nem kellett volna. Elhitted a rabjává lettél, kiszállni nem tudsz, de nem, is akarsz, mert nem vagy képes teljesíteni. Nincs bátorságod, hogy küzdj a valóban. Már megint egy nagy valótlanságban élsz, és amíg nem fogy el a tömör valótlanság, addig, nem is menekülsz el előle. Nem tudsz már kiszállni hisz végtelen a valótlanság,, s te beszálltál és ott is maradsz most már. Örökre.