Néha az ember elfelejti az igazi dolgok értékét. Csak átsuhan és meg sem áll egy pillanatra. Pedig a csodálatos élmények olyan közel lapulnak hozzánk. Boldogságot árasztanak felénk, amit hajlamosak vagyunk nem észrevenni.
A nap,a csillagok, a felhők, a fák és maga a természet. A legnagyobb csoda bennük van. És mégis alig látjuk őket, csak elhisszük. Az érzést, amelyet árasztanak képesek vagyunk elfelejteni. Pedig fantasztikus hatással van ránk, ha csak egy pillanatra is megállunk és megcsodáljuk őket. Igen a természet.
Ha a zöld fűben heversz és a kék eget nézed, megszűnik feletted az idő múlása, megszűnnek a rossz gondolatok és elhagyjuk mindazt, ami a szokásos. "A természetet sosem lehet megunni!" És ez igaz.
Szeretném ez úton is megköszönni, hogy erre emlékeztettél és ha csak egy pár órára is, de kiszabadítottál a megszokás világából:)
Köszönöm!
