Felnőttem, már nem vagyok tinédzser és mégis még mindig úgy fáj, mint egy éve, vagy két éve, vagy ahogy mindig is fájt. Ebből már sosem növök ki?
Játszunk a gondolattal, mi lesz majd ha felnövök, mi lesz majd ha idősebb leszek. Elhisszük, hogy azt idő elteltével a dolgok már nem hagynak akkor a nyomot bennünk. Pedig ez nem igaz. Húsz éves fejjel még mindig úgy érzek, mint 8 évesen vagy 10 évesen vagy akármikor eddig. Persze a az érzelmek átalakulnak, máshogy szeretünk és máshogy gondolunk rájuk. De a fájdalom ugyanolyan marad mindig. Mindig úgy szorul össze a torkunk, úgy ugrik görcsbe a gyomrunk, mint hajdanán, amikor még nem is tudtuk, hogy mi fán terem az érzelmi világ.
