Sangel

Még mindig a szavai csöngenek a füleidben. Még mindig az ő szemét látod a messziségben. Még mindig az ölelését érzed testeden. Még mindig a csókjait érzed ajkaidon. Még mindig elhiszed. Még mindig tudod, hogy azok a szavak nem lehettek hazugságok. Még mindig tudod, hogy a csillagokat ajánlaná. Még mindig elveszve érzed magad. Még mindig megborzongsz, ha rá gondolsz. Még mindig a fejedben él. Még mindig vele álmodsz.
Hisz megadta az álmod. Hisz megmutatta az ösvényt neked. Hisz kitaláltál az erdőből miatta. Hisz megtanultál visszafele futni miatta. Hisz vele megállítottad volna vele az időt. Hisz az, ami ott volt, az a lehetetlen volt. Hisz többet adott, mint valaha valaki.
Mégis a legtöbbet vette el. Mégis visszakerültél az erdőbe. Mégis távol van tőled. Mégis elvesztél. Mégis összeroskadnál nélküle. Mégis becsapott. Mégis elhitette veled a csillagokat. Mégis visszavitt az erdőbe és otthagyott. Mégis elkábultál, pedig tudtad hogy nem szabad.
Tudtad, de mégsem volt erőd otthagyni. Tudtad, de mégis vele mentél. Tudtad, de mégis felajánlottad magad. Tudtad, de mégis reménykedtél. Tudtad, de mégis úsztál. Tudtad, de mégis meghaltál volna. Tudtad, de neked kellet!
Most, hogy már eltelt az idő, tudod, hogy messze a fény. De még mindig behozhatod. Még mindig a tied lehet. Igaz, elmúlt tíz és és eltelt a két hét. De nagyobb utat kell megtenned hozzá. Ki fogsz sétálni az erdőből és az erdő szélén ő fog várni. Hogy mennyi idő? Nem tudom. De nem fogod feladni. Hisz ki az az ember, aki feladja az álmait? Ki az, ki nem akarna egy ekkora erőt?
Meghallottad nevét és összeborzongtál. Meghallottad a nevét és a szíved kapálni kezdett. Minden egyes szónál ujjongtál volna, csak hogy a világ tudja, hogy még van remény. Csak hogy mindenki tudja.
Igen, ezt tetted, tennéd és tenni is akarod.

Az álmok nélkül csak egy ember lehetsz. De az álmokkal a világot válthatod meg….

Küzdelem……………….