Mondanám, hogy félő, hogy ingatag, hogy ennek már vége…
De akkor miért érzem úgy még mindig, hogy tennem kell érte?
Már átment passzívba az érzés, már nem kapál a szívem, nem rándul görcsbe a gyomrom, már nem kezdek remegni, ha rágondolok.
De valamiért tudom, hogy ez a passzív állapot nem fog sokáig tartani…
Lassan 3 éve, hogy megtanultam, hogy hogyan kell egy szeretőt,illetve szerelmet aktívból passzívba tenni, mert várni kellett, fel kellett dolgozni, hogy rossz helyen rossz időben voltunk, hogy a világ legtökéletesebb párja lettünk volna, de a sors mégsem hagyta ezt kibontakozni. Megtanultam, hogy nem kaphatok meg mindent akkor, amikor akarom. Megtanultam viszont, hogy ha igen erősen akarom, akkor az enyém lehet.
Még a kártya is kirakta…
De akkor miért érzem úgy még mindig, hogy tennem kell érte?
Már átment passzívba az érzés, már nem kapál a szívem, nem rándul görcsbe a gyomrom, már nem kezdek remegni, ha rágondolok.
De valamiért tudom, hogy ez a passzív állapot nem fog sokáig tartani…
Lassan 3 éve, hogy megtanultam, hogy hogyan kell egy szeretőt,illetve szerelmet aktívból passzívba tenni, mert várni kellett, fel kellett dolgozni, hogy rossz helyen rossz időben voltunk, hogy a világ legtökéletesebb párja lettünk volna, de a sors mégsem hagyta ezt kibontakozni. Megtanultam, hogy nem kaphatok meg mindent akkor, amikor akarom. Megtanultam viszont, hogy ha igen erősen akarom, akkor az enyém lehet.
Még a kártya is kirakta…
De valami most megingott… Valami miatt tartok attól, hogy most nem az erdőben hagytam, mi volt. Hogy most kezd elpárologni, hogy mégis csak fellángolás volt… De hisz féléve evvel a gondolattal küzdök… És fél éve két havonta rá kell jönnöm, hogy ez nem csak egy sima fellángolás… De akkor miért hiszem azt?
Döntenem kell… És ez nem olyan könnyű… El kell döntenem már most… Egy életre szóló döntést nem lehet pár nap vagy hónap alatt eldönteni…
Elsuhansz és lángol minden, eltűnsz és a sivárság marad…
Fél év….
Döntés……………………………………
