A véletlen? A lehetetlen? A megvalósulás? A hiány? A veszteség? A fájdalom? A várakozás?
Mikor, mit és hogyan?
Két csilingelő kacaj fut végig a domboldalon. Tudatlan várakozással a jövő zenéjére. Még a pillanatot sem fogják fel, még a múltat sem temették el.
Hirtelen az egyik megcsúszik, loholva rohan a másik felé. két kéz nyújtózik felé, tárt karokkal a végkifejlet zárásává.
Mégis a vég mégsem az. Csattannak a kacajok, a levegőbe emelkedve, a jókedvűség szárnyal, mégis egy zaj halkítja el őket. Majd egy fény és egy villámcsapás.
Fekete nagyság tart feléjük és a felismerés. Ez nem véletlen….
Ez nem véletlen…
Az árny lassítva továbbhalad, mégsem érti, honnan tűnt mind ez elő.
A kétség és a megvalósulás a véletlen eszköze….
Felbátorított……………….
161 – Nincsenek véletlenek....
2010.01.25. 00:01 - Sangel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sangel.blog.hu/api/trackback/id/tr352400170
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
