Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Friss topikok

  • Verde Lunaria: akkor is au..... (2014.06.10. 10:38) Jövő?!....
  • Bötty04: "És egyfajta fanatizmus alakul ki bennem, amit már lassacskán képtelenség lesz elfojtani, és végez... (2014.06.08. 11:42) Hát ennek is vége....
  • Sangel: @Verde Lunaria: :D :D Hááát én jobban szeretem, ha pufókabb :D De így is elvinném egy körre :P (2014.02.18. 09:42) Plusz terhes terhesség....
  • Sangel: @gojjjo: Igazából nincs mit eldöntenem, mert ez így egy kicsit hosszabb és kényesebb dolog annál,... (2014.01.29. 19:54) Ex és a csók....
  • Verde Lunaria: Kell csinálnunk egy csajos nálam alvós estét.... Csepegős filmekkel... (2013.09.06. 15:17) Elegem van....

Megmenthető....

2010.06.09. 00:00 - Sangel

Fuss!

A világ tágas, az űr végtelen, az élet véges, a látvány valós, a sötétség képzelet….

Kavalkád. A legjellemzőbb szó, mi most leír. Eltűnt, feltűnt, elveszett, megtalált sorsod útja most kacskaringós végéhez közeledik, már nem is tudod, hogy merre nézz. Hisz csak várod, hogy arcodon a nyár napsugara csillogjon, de valahol mégis csak egy felhő mögé tévedsz. Valahol elvesztél. Megragadtál.
Nézel előre. Nézel előre, hátha látod mit rejt a jövő. De sosem látod. Hiába építed, hiába tisztítod, az út valahogy mindig egyre koszosabb és koszosabb lesz. Próbálsz csak arra nézni. De a múlt visszavonja tekinteted. Leskelődsz. Nézed, hogy mi van mögötted, nézed, hogy mit tettél, mit tettek, és mivé lettél.
Néha kívánod, bár a múltban rekednél, kívánod, hogy ne változzon semmi. Néha a kis könnycsepp csurran arcodon… Bár….
Ilyenkor látod meg a jövőt, ilyenkor tudod meg, hogy mi is az utad. De tévedsz. Csak tévedni tudsz.
Egyedül vagy. Mégis milliók kacaját hallod körülötted. Egyedül vagy, mégis milliók suttogják füledbe a választ. Egyedül vagy, mégis milliók tudják rosszul a benned rejlő színeket.
Visszafutsz. Eljátszod elölről. Futsz a patak mentén, úszol a tenger vizében, a hűség fénynyalábjai roncsolják arcod. Mégis a víz szakad rólad. Hőség van. Vagy csak te vagy ekkora forróságban?
Megragadsz hetekre, megragadsz ott, megragadsz az érzelmekben. Taszíts, vagy légy mi nem lettél.
Félsz. Félsz ettől, félsz mindentől, de mégis erős vagy. Hisz az út közepén a vonal még mindig ott áll. Nem radíroztál, nem töröltél, csak most egy kicsit homályosan látod a kanyar miatt. De az még midig ott van. Ne feledd, ha a vonalat átléped, te is átlépsz valamit. Fordul majd minden, fordul, hogy a jövődbe, vagy a múltba tudj majd nézelődni. De a jelent akkor sem fogod látni. Hisz minden  egy kibaszott emlék, ami lenni akartál….

Megment, mégis mindent eltaszít. Megment, mégis eltaszít mindent.Mindent elvett tőled, mindent elvett tőled. Te csak egy dolgot akartál. Te csak egy dolgot akartál. Amid eddig megvolt. Amid egyszer még megvolt….

Találgatva kérdezed, hátha jól látsz, nem csak hallasz….

Szeretve……………………….

A bejegyzés trackback címe:

https://sangel.blog.hu/api/trackback/id/tr602401337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása