2008. április - Második nagy szerelem
Tanultál is, meg nem is a hibáidból. De a sors még nem hagyta, hogy kijárd az iskolát.
Elkészültél, összeverted a bandát és ittasan a fertő tengerén eveztél. Kerested az aznapi prédádat, de nem találtál rá megfelelőt.
Ütött az utolsó óra és megfogadtad, hogy mész még egy kört, és ha nem sikerül találnod, akkor aznap vesztesen térsz haza.
Szedted a lépcsőket, majd csodák csodájára megláttál valakit. Szemébe néztél, de nem voltál biztos a dolgodban és továbbmentél. Majd valamilyen furcsa erőnek hatására visszanéztél. Most már biztos voltál.
Teltek a percek és a beszélgetés egyre jobban alakult. Tetszett. Nagyon is tetszett. Most először végre azt érezted, hogy nem csak egy kaland lehet belőle. Nagyot tévedtél, vagy nem?!
A szimpátia mindkét részről megvolt. Majd hirtelen fordulóval minden szétesett. De hisz magyar. De elvesztetted a reményt.
Elárulta, hogy Németországban él, és csak hazalátogatott pár napra a barátnője nélkül. Két dologgal is hadakoztál.
Előtört belőled a nem is olyan régi éned, ami csak egy szaftos kis "lotyeszra" volt megírva. Így a mámor és a homály hatására átmentél hozzá (ahol a társai is ott voltak), átmentél, de mint naiva elhitted, hogy csak beszélgetés lesz belőle.
Az öröm az ürömben, vagyis a vicc, hogy a meglelt társad is ezt hitte. Nem is kell folytatnod. Mindenki tudja, hogy ruha nélkül végeztétek.
Reggel visszament az országba. Az országba, ami több ezer kilométerre volt tőled. SMS. Sms-t kaptál tőle.
A technika csodájára kamerán keresztül éjjel-nappal együtt voltatok. Együtt keltetek fel, együtt feküdtetek le, együtt főztetek és minden másodpercet élveztetek, amit együtt tölthettetek a virtuális világotokban. Nem érdekelt sem iskola, sem barátnő, sem család, csak együtt akartatok lenni a gép előtt.
Mivel még a holland szerelmednek, akivel egy éve még mindig tartottátok a kapcsolatot, meg is érezte, hogy valaki más is már megdobogtatja a szíved, még neki sem mondtad ki, hogy "SZERETLEK", így neki sem.
Egy este iszogattatok. Nála volt az egyik barátja is, majd hirtelen és ittas ötletből vezérelve, szerenádot adott elő neked. És a tetejében kimondta azt, amit még senki.
- Szeretlek!
Megrökönyödtél. Nem tudtad kimondani azt az egy szót, ami tényleg körülírta volna az érzéseidet. Csak néztél bambán a kamerába és nem tudtad, hogy mit is csinálj. Végül várakozás nagy dacára csak annyit írtál:
- Én is.
Elmúlt a perc és az óra. A helyzet nem változott. Megint két szerelmes, akik nem lehetnek együtt.
A helyzet már oly gyötrő lett, hogy nem bírta "Ő" tovább.
- Nem bírom elviselni, hogy nem lehetünk együtt. Nem beszélhetünk többet, mert ez így annyira fájdalmas, hogy nem bírom elviselni.
....
- A címed leírod nekem? ... Csak hogy tudjam hol van álmaim asszonya.
...
Majd vége. Eltűnt. Megszűnt a kapcsolat. Zokogva, összerogyva kapcsoltad ki a technika ármányát. Másnap már csak ültél és bambultad a monitort, valamit bámultál egymagadban a gép előtt. Hirtelen a semmiből írt. Írt, írt, írt. Összeszorult a szíved.
- Szia, csak egy számot akartam még átküldeni, és már megyek is.
˘Nine Inch Nails: Something I can never have ˘
VÉGE. A filmek, könyvek, sorozatokat überelve a katarzis és az ászok ásza nagyságával rombolt le.
Tanultál-e a megint csak "szeretik egymást, de sosem lehetnek együtt" dologból?
Igenis, nemis.
Visszavetted a tempót. Kevésbé mentél már a fertőbe. Elterelted a figyelmed egy egyeddel. Akinek szintén volt társa. De csak elvoltatok. Pont jó volt, hogy van valakije, mert nem volt kötelezettséged felé, mégis kihozott a "magyar - külföldi " letargiából.
Itt kezdődött a hanyatlásod. Lustaságod hatása miatt, kezdett visszatérni a régi külsőd. Egyre több kacaj volt megint körülötted. De már nem érdekelt a mások véleménye.
Ellaposodtál.
