Gondolatmenet....
Már megint nem tudom, hogy honnan lyukadtam ki ide....
Vagy mégis! Mindjárt meglesz, már csak egy kicsit kell törnöm a fejem és eszembe fog jutni, hogy honnan jutott már megint az eszembe "B"....
Lenézek az alsó folyosóra, meglátok egy kirakati férfi babát. Eszembe jut egy westendi kirakati baba, amit olyan jól csináltak meg, hogy egy igazán jó pasinak el is menne. Milyen lenne azt életre kelteni...Hmmm.... Vagy nem is, milyen is lenne a jól összerakott férfi....
Hirtelen eszembe jut egy snooker játékos. A nevét nem tudom, csak egyszer anno kapcsolgattam a tv-t és az egyik sport csatornán hirtelen megláttam egy gyönyörű (talán svéd/nem tudom/) snooker játékost. Szőke haj, kék szem természetesen, és az az igazi Igazi arcszerkezet. Nah igen. A feje már meg is van hirtelen az "Igazi"-nak. Akkor folytassuk a testtel.
Tudom, hogy uncsi (már nekem is az), de Nem sokat változtatnék "B" testén és adottságain. Nah jó akkor folytassuk a belsővel és a szokásokkal.
Nah itt hirtelen meg is akadtam.
Szexuális folyamatok....
Óóóóóh igen, olyan legyen a szex az "Igazi"-val, mint "B"-vel.... - És itt hirtelen még jobban megakadtam....
-Nem, nem, nem és nem....
-Perverz.... Csak ez járt a fejemben. (De mért?)
Azért, mert már nincs szerelmi kötődés az egészben? Vagy mert nem tart tovább, mint egy röpke pillanat? Vagy azért, mert nem érzem kényszerét, hogy elkápráztassam? Vagy azért, mert már nem simulunk össze? Vagy mert furcsa, hogy nincs meg a módja az előjátéknak? Vagy mert hidegen hagy, ha megsimogat? Vagy mert nem is simogat már úgy meg, ahogy kérem, mint anno?
Nem.
Lehetséges, hogy ez az új szexuális módszere az új nőjével, és ezt "K" élvezi, lehet így alakult ki náluk a folyamat. De nekem ez nem tetszik és nem is fog. Egyszerűen nem vagyok hajlandó ezzel a vajmi silánnyal beérni. És hiába mondja az ember neki, hogy: - Halóóó! Ez nekem így nem tetszik! - próbál változtatni, de nem sikerül neki....
És már megint csak itt tartok, hogy ezen agyalok. Hogy hova lett a nagy vonzalmam iránta. Hogy miért nem érzek semmit, ha ránézek, és mért szorul össze a gyomrom, ha nincs ott és rágondolok.
Még mindig szeretem. Nem őt. Nem őt. Sőt abszolút nem őt. Hanem az emlékünket.
És ha most valaki úgy alakítaná az életünket, hogy az enyém lehetne, így már nem kellene. A sajátos perverzitásával és dolgaival. A csökött agyúságával és problémáival. Hisz már nem érdekelnek. Meg is kérem, hogy ne beszéljen róluk, mert ez már csak az ő problémája. Maximum csak bólogatok rájuk.
Vajon ezzel a blogolással próbálom elhitetni magammal, hogy nem szeretem, vagy most ha jönne valaki más, akkor el is felejteném?!
Itt a probléma kulcsa.
Nem voltam még ilyen helyzetben. Mivel ő volt az első igazán hosszabb távú kapcsolatom, így nem tudom, hogy ezek az érzések, amiket most érzek, azok csak a vágyak valaki felé, de nem "B" felé, vagy még mindig őt szeretném (amit egyelőre úgy gondolok, hogy nem)?!
Unom, hogy róla írok, hogy rajta gondolkodom, és minden hülyeségről ő jut az eszembe....
Változást!!!!
Most.......................................
