Pár napja, talán egy hete elhatároztam, hogy ha már úgyis haza kényszerültem, akkor keresek valamilyen olyan munkát, ami mellett nem mindennapos a stressz és a félelem. Persze, ahogy ezt a legtöbb munkakereső tudja, hogy az állások 60%-a értékesítés( Zepter, OVB, MPK meg egyebek), 25-30%-a erotikus masszázs, vagy egyéb szexfajták, 10%-a minimum átverés, és csak a pénzedre hajt, 5%-a magabiztos üzletember, aki nem csak titkárnőt, de egy bejáratos csak neki való k*rvát keres. És az a 0-5%-ban esetlegesen munkát is találsz kategória.
Több száz hirdetést végigböngészve, körülbelül 15 önéletrajzot küldtem körbe a világhálón, aminek még így is, hogy a saját tapasztalati szűrőimen átkerültek, így is 60%-a a fenti említett munkákban merültek ki. Már egészen profin és meggondoltan megyek el akárhova is állásinterjúra, mert már végigjártam szinte az összeset. És hát tegnapra volt is egy elég jól hangzó telefonos, adminisztratív lehetőség, és még részmunkaidősben is kerestek dolgozókat. (hozzáteszem, túl jól hangzott, gondoltam, hogy van valami hátulütője)
Megindultam a munkahelyemről zárás előtt pár perccel, hogy odaérjek a megadott helyszínre. Már kezdett gyanús lenni akkor a dolog, amikor a ház előtt egy lány kérte el az emberek telefonszámát, és sorra érkeztek az emberek, idősek, fiatalok, középkorúak. Húhhhh - gondoltam. Biztos, hogy átverés lesz. De hát az életnek sok próbája van, és én készen állok kiállni őket, így megindultam a lépcsőkön felfelé, megkeresve a 28-as ajtót. És akkor jött el végzetem, inkább végem.
Beléptem az ajtón, jobb oldalt egy kanapé állt, két 20-as éveiben járó srác ült rajta, és mikor kezdett pislákolni a kicsiny agyamban a felismerés, rájöttem, hogy ismerem őket, de nem is akármilyen oldalukról. Balra fordultam és megláttam a harmadik főkolompost is.
Tudni vélik, hogy egy pár évvel ezelőtt elég nagy bulis voltam, még jobban, mint mostanában, akkor tényleg csak a bulik tették ki az életemet, és mindennap a pénteket és a szombatot vártam, illetve nyaranta nem vártam semmire, mert minden éjszakámat szinte valamelyik szórakozóhelyen töltöttem. És hát előfordult velem egy-kétszer, hogy flörtölgettem.... Flörtölgettem 3-4 pasival egy este alatt :D (nah de azért ne gondoljunk a legrosszabbra, az ágyukba nem kerültem be!! Csak szimplán szórakoztam.) Így történt meg az is, hogy megismerkedtem, illetve megismertem pár egészen jóképű férfit is. Mondhatni, mintha most jöttek volna le a címlapokról. Persze az alkohol hatására néha-néha becsúszott egy-két 'nincs rossz pasi, csak kevés alkohol' féleség is.
A jobb oldalon a kanapén ülő egyik srác a "MrTöbbéMárNemÉrdekelsz" volt. Durr egy pofon. Igazából neki egy kicsit hosszabb a sztorija, de megpróbálom röviden leírni. "MrTöbbéMárNemÉrdekelsz" egészen jó pasi, főleg a mai szememmel nézve, mert szép kék szemű, szőke, jól áll neki a borosta, és még sütnivalója is van. Történt úgy egyszer, hogy az akkori barátnőim ismerték őt, és bemutattak neki. Egyből megtetszettem neki, és próbálkozott flörtölgetni velem, de az akkori buta gondolkodásom miatt, nem adtam akkora teret neki, mert inkább buliztam és pasiztam. De azért annyi esélyt adtam neki, hogy megpróbáljon levenni a lábamról. Azt hiszem el is csattant talán pár csók, nem egészen tudom már.
Aztán az egyik éjszakán egy egészen jó kis Riós estének néztünk elébe, mert nővéremék és az én barátaim is összeverődtünk, sokan voltunk, sokat ittunk, és jófejkedtünk. A taxiba már nagy hanggal énekeltem a jó hangulattól, vagy inkább az alkoholtól, amikor még csak megérkeztünk a Rióba. Úgy emlékszem nem tartott sokáig a buli senkinek, mert akkor még azt hittem, hogy túl sokat ittam, és azért kerültem be a wc-re és magamról sem tudtam. Fetrengtem a wc padlóján, és egy biztonsági őr nyitotta rám az ajtó, mert gondolom észrevették, hogy egy kéz és egy láb lóg ki a wc-ből összehányva. Nem túl sok mindenre emlékszem, csak villanások maradtak meg az éjszakából. Az egyik: Nővérem 3 jókora sallert kever le nekem, de kinyitni nem tudtam a szemem, meg mozdulni sem, csak valahol az agyam egyik zugában felismertem, hogy ütlegel, hogy ébredjek fel. A következő pillanat már az, hogy a taxiban ülünk, és csak a taxit nem hányom össze, mert a törzs taxisunk jött a segítségemre. A harmadik kép már a kórház. Kötözködtem az ápolóval, hogy ne izélgesse a nővérem, mert ő a legokosabb és legszebb nő a világon. De persze a szülinapomat nem tudtam elmondani rendesen, helyette "exBFF" anyujának a szülinapját mondtam be. Az utolsó, de már tiszta kép, hogy kinyitom a szemem, reggel van, körülöttem 4 öreglány, én infúzión, összehányva, és nagyon kell pisilni.
Mint később kiderült, nagyon valószínű, hogy valamit belerakhatott valaki a piámba, mert a legrészegebb pillanatomban sem hatott így rám pia, pedig vannak elég vicces és nem vicces sztorijaim arról is. És hozzáteszem azóta sem ütött ki ennyire semmi. Nah meg hát életemben nem próbáltam ki semmilyen drogot, még a füvet sem, szóval valószínűleg a szűz szervezetem nem tolerálta túlságosan a vicces kedvében járó kis f*asszopót, aki úgy gondolta, hogy milyen vicces lenne, szétgináztatni és még talán megerőszakolni.
Szval hát mégsem sikerült túl rövidre, ezért elnézést, de folytatva: "MrTöbbéMárNemÉrdekelsz" ahogy a nevében is lehet olvasni, bemondta rám az uncsit, mert ő ott volt aznap a Rióban, és ő ilyen lánnyal nem kezd, akit ki kell cipelni szó szerint Rióból, mert nemhogy járni nem tud, de még magáról sem. Amit hozzáteszek, meg is értem. Nem fogok magyarázkodni, hogy az nem úgy volt, mert fölösleges, ő ezt látta, én meg mást éreztem. Azon a napon megszakadt a kapcsolatunk, és a többi buliban úgy tett, mintha nem ismert volna soha.
A másik kanapén ülő srác volt "MrTökéletesCímlapsztár". Hát ő tényleg még a mai napig tökéletes címlapsztár. Pöpec haj, tökéletes, de tényleg tökéletes arc, és bomba megjelenés. Eddig még nem találkoztam olyan lánnyal, csajjal, nővel az életemben, aki ismerte őt, és nem tetszett volna neki. Talán nekem túl kicsi a baráti-ismerősi köröm, vagy inkább hangsúlyosabban: 'Isten megáldott minket, nőket eme tökéletes példánnyal'.
Vele igazából nem nagy a sztorim, én is, ahogy az összes csaj is oda meg vissza voltam/vagyok ezért fiúért, bár belülről annyira nem ismerem, de nem hiszem, hogy ő a legnagyobb észlény a világon. De hát ezt az aprócska hibát feledteti a látványa, ezt most higgyétek el nekem! Mindig néztem a szórakozóhelyeken, és mindig próbáltam becsalogatni a hálómba, de ő tényleg túl nagy hal az én hálómhoz képest, mint egy bálna egy kis szitához képest. De sikerült legalább egy csókot az egyik éjszakán kicsalni belőle. Több, mint a semmi, és így legalább felkerült erre a listámra is.
A harmadik srác, aki bal oldalt állt, ő volt "MrCsendbenNemÉrtem". Sosem mukkant meg, "MrTökéletesCímlapsztár" legjobb barátja volt, és hát emiatt eltörpült mindig is mellette. Pedig ő sem egy rossz fogás, csak egy tökéletes példány mellett, hogy is vehetné fel a versenyt?! De azért én ezt észrevettem a hónapok alatt, míg 'akkoriban még menő "MSN"-en' vettük fel a kapcsolatokat mind kettőjükkel. Buliztunk is párszor együtt, de nem volt nagy durranás, miután már lemondtunk "MrTökéletesCímlapsztár" meghódításáról.
"MrCsendbenNemÉrtem"-mel talán egy évre rá, miután csókolóztam "MrTökéletesCímlapsztár"-ral, utána kezdődött belsőségesebb kapcsolat. Mármint azért nem volt az, de úgy 1-2 hónapon keresztül minden buliban összekoccantunk. Persze én többet akartam, de ő valamiért nem. Hát így jártam.
Visszatérve a tegnapi naphoz. Miután bekövetkezett az első fagyás, ahogy megláttam őket, úgy következett a második az elsőből kifolyólag, mert nem bírtam levenni a tekintetem "MrTöbbéMárNemÉrdekelsz"-ről. Csak néztem és néztem. Persze hogy a szemébe. Ő meg már olyan kérdőn, visítva nézett rám, hogy: - Te most minek bámulsz?! - Nagy sikeresen levettem róla a tekintetem, amikor valaki leültetett egy székre, hogy megvárjam az interjúztatómat. Természetesen a szék a kanapé mellett volt, így háttal leültem nekik és vártam. Vártam és vártam. Mire végre a kínzó kínos másodpercek-percek után megérkezett egy velem egy idős srác, és elkezdte futtatni a szinte 'Majdnem ugyanolyan, mint a Zepter, csak kedvesebbek vagyunk, nah meg ez nem értékesítés' féle monológot. Az első 2 percben alig bírtam visszafojtani a kuncogásom, annyira zavarban voltam. Aztán mire éppen kezdtem volna felengedni, megjelent "MrCsendbenNemÉrtem" és rám nézve így szólt:
- Te már jártál nálunk?!
- Nem még nem!
Ekkor ránézett az interjúztatómra és belenézett az önéletrajzomba. Abban a pillanatban láttam a felismerést az arcán, és kuncogva hozzátette:
- Jah, hogy 'MsÉn', oké, akkor már tudom. - Ezzel a lendülettel megfordult és elment.
Áááhhh nem volt kínos, amikor véltem felfedezni az ő felfedezését, és a reménytelenül remélt kilétem mégis csak rájuk borult, és rájöttek, hogy ki is vagyok én.
Az interjúnak vége volt, holnap egy próbanap következik, és a nagy zavaromban észre sem vettem, hogy mind a hárman eltűntek, míg én a velem egykorú sráccal beszéltem. Sietve kiléptem az ajtón, és bíztam benne, hogy nem látom aznap még egyszer őket. Hisz nem csak a fent leírt sztorik miatt volt ez így kínos, hogy én, mint én csak úgy odamegyek állásinterjúra, de még mióta nem láttak engem, híztam egy 25 kilót. Hát kellemes volt a tudat, hogy nem csak arról megy majd a pletyka, hogy hééé nah ki volt itt?!, hanem még arról is, hogy: - Úristen ez mennyit hízott! - szöveg is elő fog jönni egy-kétszer, milliószor.
Megszégyenülve hazafele gyorsan felhívtam 'MsG'-t és elújságoltam a vicces-kínos sztorimat. Első reakciója, miközben nem tudott megállni a nevetéssel:
- Te hallod! Dolgozz már ott! Megyek majd elég sűrűn meglátogatni! - Persze, ahogy le is írtam "MsG" is oda meg vissza volt "MrTökéletesCímlapsztár"-tól.
Amúgy egész úton az interjúra menet közben azon gondolkodtam, hogy milyen vicces lenne, ha összefutnék ott egy ismerőssel, és hogy majd jönne a kis párbeszéd, hogy: - Te itt? - Igen, én itt! :D - Hát ilyenek a női megérzések, csak azért mégsem, mert én pozitívra gondoltam, helyette meg egy kicsit sem pozitívnak mondható momentum volt.
Eléggé érdekesen, gondolkodva és félve várom a holnapi napot, hogy mi jöhet még?!....
Egybeesés..............................................
