Emberi túlkapás....
A havi jó tett,már megint elkerülhetetlen volt.... De most mondhatni, hogy ez egy kényszeredett helyzet volt.
Egyik nap kiszálltam a kocsiból, és indultam a parkolóautomata felé, hogy bedobjak pár forintot a parkolásra. Majd visszafele menet a kocsihoz odajött hozzám egy fiatal fiú, aki pénzt kért tőlem. Adtam neki egy 200-ast. Majd beraktam a parkoló cédulát a kocsiba, és bezártam a kocsit, megindultam vissza a melóba.
A srác megfordult, és mint aki nem tudja eldönteni, mit csináljon, megindult mégiscsak megint felém. Visszaadta a pénzt és megkért, hogy inkább egy kiló kenyeret vegyek neki. Persze mondtam, hogy rendben, majd mondtam neki, hogy jöjjön be velem a boltba és mondja meg, hogy mit szeretne.
A kiló kenyérből hát lett 10 db zsemle. Mondtam neki, hogy mondja mit szeretne még, mert láttam rajta, hogy kikívánkozik belőle. Így hát az eleinte 200 Ft-ból hirtelen már 1500 Ft-nyi kajánál tartottunk, amikor fizettem.
Még ezzel sem lenne gond. Van ilyen, meg hát sajnáltam. Igaz mostanában mi sem állunk túl jól anyagilag, nálunk is üres a hűtő, de gondoltam, nem túl sokszor ehet meg egy túrórudit, mert örül, ha kenyérre telik. De aztán mikor búcsút intettem neki, akkor még belekezdett a mondókájába, amit iszonyatosan hadart, ahogy eddig is, és hát nem a jó hallásomról vagyok híres, így igazán összpontosítanom kellett, hogy mit akar mondani.
Majd annyit megértettem, hogy az anyja beteg, és gyógyszerre kellene pénz, 500 vagy 600 forint. Nah akkor már bámultam, mint borjú az új kapura, és megmondtam neki, hogy ne haragudjon, de úgy gondolom, ígyis erőn felül teljesítettem, és hogy erre már tényleg nincs pénzem.
De a srác csak mondta, és csak mondta, én meg nem értettem egyetlen szavát sem, hisz artikulálni sem artikulált, így lehetetlen volt akármit is megérteni... Így már kínomban nem tudtam mi csinálni, fogtam egy ezrest és odaadtam neki. És végérvényesen megindultam a melóba végre.
Persze, ha azt nézzük, hogy még egyelőre volt miből adnom, akkor oké, fel sem húzhatnám a szemöldökömet erre, mert alapjogú, hogy adni kell. De például most itt a hó vége, és most például jól jönne, ha most nekem segítene valaki :D És nem várna rám a sok befizetetlen számla. :D Persze nem ezen a kölykön múlott, hogy megint megcsúsztam. De hát...
Mindegy. Elkönyveltem, hogy maradok a "pénz nélküli" segítésen. Mert ott legalább én dönthetem el, hogy mennyi keretem van segíteni másoknak, és nem ők terrorizálják ki belőlem...
Hát ilyen is volt....
És még lesz is, sajnos............................................
