Már megint Tomival álmodtam....
Egyik barátnőm, már nem emlékszem, hogy melyik, de szólt, hogy megyünk egy esküvőre most rögtön....
- De kiére megyünk? - kérdeztem, mert fogalmam sem volt róla, hogy kié lehet...
- Az exedére, akit faképnél hagytál az esküvőtök előtt...
- Milyen exem, kiről beszélsz???
- Tudod a Tamás, akit egy évvel ezelőtt otthagytál az esküvőtök előtt...
Fogalmam sem volt róla, hogy kiről beszél, de lassan kezdett derengeni, hogy jééé tényleg, a Tamás....
Megérkeztünk az esküvő helyszínére, ahol feltérképeztem a tömeget, és kiszúrtam az arát. Nem tetszett.. Gyűlöltem! Féltékeny voltam és nem értettem, hogy miért megy hozzá egy ilyen céda nőhöz Tamás.
Aztán pontosan úgy helyezkedtem el a vendégek között, hogy az első belépésre felfedezzen engem a Tamás, hogy tudja, hogy ott vagyok. Ami meg is történt.
Majd hirtelen képváltással már Tamás lakásán voltam, ahol a madarait néztem. Amikor megérkezett...
- Miért vagy itt? - Kérdezte tőlem ingerült hangnemben.
- Barátnőm hívott el...
- Értem....
Majd egy kis csönd ült közénk és csak magunk elé néztünk. Nem tudtam, hogy mért vagyok ott, és azt sem, hogy mit érzek, de valamiért nem tudtam elszakadni a légkörtől.
- Miért hagytál ott az esküvőnk napján? - Tette fel a kérdést a semmiből.
Nem emlékeztem, nem emlékeztem semmire, csak sejtéseim voltak, hogy mi volt egy évvel azelőtt. Csak részletek jelentek meg róla a szemem előtt. Nem tudtam, hogy mi volt, mi történt, csak az érzéseimre tudtam fókuszálni.
- Túl hamar volt minden.. Nem ismertük még egymást..- Ugrott be a kép, hogy túl korán akart elvenni.
Tovább némán figyeltük egymást, de én nem néztem a szemében. Levetkőztünk, és készülődtünk tovább az esküvőjére.
Éreztem rajta, hogy még mindig szeret, hogy fáj neki, hogy előkerültem, és nem tudja, hogy mit csináljon. Hatalmas bizalmatlanságot éreztem rajta, tudtam, hogy azon gondolkodik, hogy ott hagyja-e értem a leendő feleségét, vagy sem. Bízzon, vagy ne bízzon bennem.
Azt akartam, hogy hagyja ott az esküvőt, fújja le, válasszon engem. De nem tudtam megmondani, hogy miért. Nem éreztem azt, hogy szeretem, de azt sem, hogy nem. Egyszerűen kegyetlen féltékenység, irigység lett úrrá rajtam. Meg akartam akadályozni az esküvőt. De csakis úgy, hogy Tamás magától fújja le.
A következő pillanatban már az esküvő helyszínére tartottam, hogy várjam a ceremóniát. Leültem valahova, és vártam Tamást. Vártam, hogy újra meglásson, és otthagyja az oltárnál a menyasszonyát.
Amikor belépett a padok közé Tamás....
Felébredtem.
Sosem fogom már megtudni, hogy otthagyta-e az asszonyát miattam, túltette-e magát a bizalmatlanságán, és én nem tudtam meg, hogy szerettem-e őt, vagy csak magaménak akartam tudni.
Egész nap ebben az álomban éltem. Rá akartam jönni, hogy mi lett a vége. Majd hirtelen felismeréssel tudatosult bennem, hogy ezt az álombeli alakot is Tominak hívták, csak az álmomban Tamás volt.
Nem tudom, hogy hányadik szerelmes álmom volt már, hogy a férfit Tomi/Tamásnak hívták... Mindegyiket Tominak hívják. Lehet kék, barna, zöld szemű, vékony, izmos, magas, alacsony, szőke, nem szőke, lehet bármilyen férfi, a zsánerem, vagy éppen pont nem, de egy dolog mindig egyezik. A név. Tomi....
Szeretnék szeretni, vagy éppen inkább szeretve lenni....
Hiányzik..........................................................
