Egy hete megint elkezdtem zombulni, és elkezdtem nézni a The Big Bang Theoryt. Ott van a toppon a sorozat nagyon tetszik. De kiemelten nem hat rám jól.
Tudniillik, hogy hajlamos vagyok a "kényszer" dolgokra, amit 99,9%-osan tudok kezelni, és igazából sosem lett még egyik ilyen "kényszeres" dolgom hosszú távú.
Tehát a sorozat tudósokról szól és az ő kocka életükről. Az egyik főszereplő teli van kényszerbetegséggel, amitől pozitív karakter lesz a néző felé. És mivel szokásom a zombulás miatt átcsepegtetni a "filmbeli" eseményeket a saját életembe is ( irreálisan beteges, tudom :D), így néha azt veszem észre magamon, hogy egy-egy "szokást" felveszek.
Ami nem is akkora hatalmas probléma, mert vicces, és mivel lassan kivégzem a sorozatot, úgy az érdeklődésem is lankadni fog, és a sori után 2 héttel már közöm sem lesz az egészhez. De háát akkor is beteges :D
Az én teóriám az az, hogy az emberek nagy többsége naiv és befolyásolható, és a nem kategorizáló, nem teóriázó emberek nagy része ezt észre sem veszi magán, de én biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Teszem azt mondjuk, egy sorozat főszereplőjének az egyik fő tulajdonsága a szemöldök felhúzogatás, és emiatt lesz még szerethetőbb a főszereplő, akkor a zombulók nagy többsége a sorozat alatti zombulás közben, az adott átlagosnál többször húzza fel a szemöldökét a kedvelt karaktere azonosulása miatt. Ergo, beteges vagyok, de akkor szinte mindenki az, vagy nem vagyok az, mert ez átlagos. Csak én észre is veszem ezt magamon...
Talán a legjobb kifejezés erre, hogy ez a média agymosása a nézőre.
