Itt állunk, és nem szólunk egymáshoz. Te végeztél, én végeztem. Befejeztük.
Mégis még mindig érzem a jelenléted, mint aki még nem hagyott el.
Pedig már árkon-bokron túl vagyunk. Kockáztattunk és vesztettünk. Én miattad, te miattam.
Amíg álarcot viselsz, addig sohasem fogod tudni azt az embert megtalálni, akit keresel. Mert az álarcod hatására pontosan azokat az embereket fogod magad mellé kapni, akiknek ez az álarc megfelel. De nekik nem lesz álarcuk, ők olyanok is lesznek. És ők soha, de soha nem fognak Neked megfelelni, mert a te álarcod csak azért létezik, mert a társadalom megköveteli, és te más vagy alatta.
És az a más valaki, egy más valakire vágyik. Aki pontosan annyira megtört, és törékeny, mint amilyen pontosan Te vagy. De amíg nem tanulod meg felismerni azokat az embereket, akik belédlátnak, akiknek Te vagy az érték, és nem az álarcod, addig ne várd, hogy több is legyél, mint az álarcod.
Pontosan jól tudom, hogy miről beszélek, és pontosan jól tudom, hogy mit érzel, mert ezt az álarcot viselem én is. Pontosan a társadalom miatt. És pontosan miattunk nem tudom olyan egyszerűen levenni. De Neked levettem volna. Mert tudom, hogy Te pontosan annyira megértettél volna, ahogy én téged. Egy az utunk, és egyfelé evickélünk.
Csak még fiatal vagy ahhoz, hogy tudd, nem az vagyok, akit megismertél. Hogy tudd, ennél több vagyok, és ennél sokkal többek lehetnénk. De Te ezt a lehetőséget eldobtad magadtól, mert nem látsz. Ezzel semmi gond sincsen. Mert még fiatal vagy.
De sajnos nincs arra garancia, hogy viszont Te az vagy, aki nekem kellene. Mert ahogy te sem ismersz meg senkit igazán, úgy magadat sem engeded megismerni.
Sajnálom. Nem tudok várni. Így is nagyon sokat vártam, de tovább már nem megy. Megbántottál, és én ezt most még nem tudom megbocsájtani, de nem is akarod, hogy megbocsájtsak. És ez itt a legnagyobb gond.
És ezek után nem teheted fel azt a kérdést, hogy én miért tettem ezt. Mert pontosan te voltál, aki a viselkedésével tolt volna el.
Jah, hogy én türelmetlen vagyok és éretlen. Hogy én vagyok az, aki nem bír várni. 10 emberből 10 nem várna rád. Én mégis vártam. Én mégis harcoltam érted, én mégis megpróbáltam bizonyítani, hogy te igenis elég vagy nekem. Persze ezt senki sem hitte el. Én mégis elhittem.
De ahogy te sem tudsz előrébb lépni, úgy én sem fogok akarni. És amennyire te nem erőlteted meg magad, úgy pontosan én sem fogom semennyire sem, mert nincs értelme. Mert nem adsz neki értelmet.
Pedig rám nem lehet azt mondani, hogy türelmetlen vagyok, hogy nem tudok várni, és sürgetek mindent. Mert sosem tettem, sosem fogom. Inkább hagyom elmenni a másikat, minthogy rákényszerítsek valamit.
Tudod... Egy év alatt "B"-vel összesen egyszer mondtam neki, hogy válasszon engem. És akkor is túl soknak és korainak éreztem. Pedig bántott, alázott és nem tisztelt, én mégis vártam rá, hátha.
Ő sem tisztelte az én türelmem, és a szeretetem, akkor Neked miért adnám meg? Miért Te legyél az, aki megérdemli a figyelmem és szeretetem? Mit is tettél le az asztalra, hogy én megnyíljak Neked? Mit is tettél le az asztalra azért, hogy feladjam érted önmagam?
Mit???
Mert én leraktam mindent. Csak nem láttad. Mert becsuktad a szemed, és csak az önös érdekeidet nézted. Azt, hogy Neked mi a jó, és mi nem jó.
Amivel megint csak nem lenne probléma, ha közben arra is odafigyelnél, hogy közben nem taposol át rajtam. Nem kell nekem adnod semmit, se szerelmet, sem érzelmet. Csak ne taposs át rajtam.
De te minden egyes nap áttapostál.
Akkor kérdem én. Miért is kellene még várnom? Mire is?
Arra, hogy vajon még meddig bírom? Mikor rokkanok bele? Mikor hagyom majd el magam?
Sajnálom, de pontosan elegen bántottak már ahhoz, hogy most még Neked is megengedjem. Mert Neked most csak is ez a célod. Más nem lehet. Mert akkor máshogy viselkedtél volna.
Azért mert egyszer valaki megbántott, azért még nem kell másokat is megbántani. Ne rajtam állj bosszút, mert valaki tönkretett már téged. Nekem elég volt mástól megkapnom már ezt. Nem kérem tőled Tőled.
És amúgy is!! Milyen jogon bántasz valaki mást egyáltalán? Mert hogy én és szerintem most más sem bántott téged. De ha bántottalak is volna, akkor sem tehetnéd ezt meg, amit te megcsinálsz.
Nem bánthatsz. Főleg te nem, aki konzervatív, előítéletes, és másképp látja a világot. Mert pontosan neked kellene tudnod, hogy ez másoknak mennyire is fáj!!!
Sajnálom! Hiányzol! De én már nem bírom!
Szép Jó Éjszakát!
