Nem azért vagyok szomorú, mert ő hiányzik, hanem azért mert nem sokára nem fog hiányozni....
A probléma azzal van, hogy "MrD" óta nem lángoltam fel senki iránt sem. És be kell, hogy valljam, hogy bár elég intenzív volt "MrD" iránt a lángocskám, nem tartott sokáig, és visszanézve fölösleges is volt.
Sajnos lassan be kell, hogy lássam, hogy "MrKisfiú" is ebbe a kategóriába tartozik. Aki nem volt, vagy lesz több egy kis lángocskánál. És nem őt sajnálom, hogy már nincsen, hanem azt, hogy most megint 3/4 évig nem lesz senki, aki elő tudná hozni belőlem ezt a tüzet.
Csütörtök óta nem beszéltünk "MrKisfiú"-val. Nem tudom, hogy hányadán állok benne én magam, de azt tudom, hogy nem biztos, hogy még vége van.
Csütörtök este megosztottam egy képet az új körmömről, címszó alatt, hogy : Kék... - Tudni kell, hogy aznap reggel, mikor még nem vesztünk össze, megkérdeztem, hogy mi a kedvenc színe, mert az esti randin meg akartam lepni, hogy csak is az ő kedvéért csináltatom kék mintásra a körmöm.
Vette a célzást. Első dolga volt, ahogy meglátta a képem, hogy belájkolta. Nem kell itt "húúú-zni", nem a lájk özönről szólt sosem a mi kapcsolatunk, azt hiszem max egy képemet lájkolta eddig be, és én talán még egyet sem az övéi közül.
Aztán eljött hip-hop a szombat este, összekészülődtem és elmentem "MsPrincess" szülinapjára. Sikerült nagyon kicsípni magam, oly annyira, hogy már nagyon rég nem éreztem magam ilyen jól a bőrömben.
"MsG" a készülődésem alatt nálam henyélt és megkértem, hogy örökítse meg ezt a zseniális érzést, mert ritka az ilyen. Egész jó kis egész alakos képet sikerült készítenie rólam.
"Aki nem mer, az nem nyer :) Indulhat a ma este ;) " címet adtam a képnek és már toltam is fel a facebook-ra. 3.-ként már lájkolta is "MrKisfiú" és azt vettem észre az egész buli alatt, hogy viszonylag sokáig ébren is volt aznap. - Nah nem fogok összeesküvés elméleteket gyártani, hogy biztos miattam, mert aggódott, meg féltékeny volt - Biztos, hogy nem miattam.
Azóta sem beszéltünk. Nem írt, én meg biztos, hogy nem fogok.
Viszont a buliban rájöttem, hogy tényleg nem hozzám való. Mert be van szűkülve a látköröm, és azt hiszem sajnos itt benn, hogy nekem már ennél jobb nem juthat, és biztosan ez a normális, hogy ő ennyiszer lemondja a randikat, és tényleg én vagyok a türelmetlen. Elhiteti velem, hogy ez a normális, miközben marhára nem.
Folyamatosan az eszemben kell tartanom, hogy más férfiaknak van idejük rám, más férfiak mindent megtesznek azért, hogy lássanak, más férfiak nem hogy kérni, de még gondolni sem mernek arra, hogy várjak rájuk. Ő mégis erre kért.
Ha már most nincs kedve találkozni, de azt várja el tőlem, hogy én meg várjam, hogy éppen mikor lesz kedve, akkor ez később sem fog változni. És sajnos én pontosan az az ember vagyok, aki rengeteget tud várni, viszont szeretem minden pillanatomat azzal az emberrel tölteni, akit szeretek és becsülök. És ő pedig nem ez az az ember....
Félek attól, hogy nem fog már rám írni, hogy egyszer csak elfelejt, én pedig kötelező szerűen elfelejtem őt... Pedig ezt kellene.... De az a hülye lángocska nem hagyja. Nem engedi elfelejteni a kis buta fejét.
De már jó irányba tartok, hogy elfelejtsem....
Lassan..................................................
