Téves eszmék. 'MrKisfiú'-val szemben tévedtem. Hatalmasat tévedtem, amikor azt hittem, amit hittem. Nagyon nehéz bevallani, és elfogadni ezt, de kénytelen vagyok.
Íme egy jeles példája annak, amikor a nők mindent, mindig túlgondolnak.
Azt hittem, hogy ő tényleg engem keres. Azt hittem, mert a dolgok igazán egybevágtak. De csak én találtam összefüggést ott, ahol valóban nem volt. Ahogy az összes ismerősöm, barátom azt mondta, hogy ő nem akar tőlem semmit, úgy nekik teljes mértékben igazuk is volt.
Megijedtem. Most volt talán először, amikor nem hallottam meg a körülöttem lévők szavát. Megengedtem magamnak azt a luxust, hogy a magam feje után menjek. Hogy azt csináljam, amit valójában akarok. És ki is derült, hogy ez valóban hatalmas luxus volt.
Persze védekezhetek én azzal, hogy bármikor, amikor kiadtam 'MrKisfiú' útját, akkor ő mindig visszakozott, és azt mondta, hogy én gondolom rosszul a dolgokat, és tényleg meg akar ismerni. De valójában sosem akart. Nem akart, csak talonban tartott. Amit amúgy jól is tett. A helyében én is ezt tettem volna.
Sikeresen bebizonyítottam neki, hogy tényleg mennyire kattosak a nők. És akármennyire is eddig azt hittem, hogy én nem cipelek egy bizonyos "bőröndöt" teli aberrációkkal, úgy rá kellett jönnöm, hogy de igenis, én is cipelem.
Hisztiztem. Egyfolytában hisztiztem. Akaratos voltam, és nem engedtem elmenni. Még akkor sem, amikor kiadtam az útját, mert nyitva hagytam minden alkalommal egy kiskaput, amit ő hamar meg is talált állandóan. 100%-osan a kezébe adtam mindig az irányítást, és amikor az első probléma jelentkezett, akkor nem léptem le. Hagytam, hátha jobb lesz.
Hát most azt mondom, hogy egy nagy barom voltam. És megértem önmagam, hogy anno miért hoztam a két hetes szabályt.
Tényleg 2 hét után, ha valami nem működik, az később sem fog. De most a luxussal élve, reménykedtem benne, hogy most talán nem így lesz. De így lett. És ezt megváltoztatni nem fogom tudni.
Lejárattam magam előtte, és nem kellett volna. Ha a két hetes szabályomat betartom, akkor emelt fővel távozhattam volna, és nem kellene most fognom a fejem, hogy mekkora barom voltam.
Egy mentségem lehet talán. Felfedeztem 'MrKisfiú'-ban 'B'-t. Hasonlítanak egymásra. És kezdek rájönni, hogy lehet nem véletlenül éltem meg minden egyes bántását 'MrKisfiú'-nak úgy, mintha 'B' lett volna. Mert hasonlítanak, és tudat alatt is, 'B'-hez mértem őt.
Még a közeli barátaim is felfedezték benne 'B'-t. És ahogy anno kiütötte 'B' a védekező rendszeremet ellene, úgy gondolom 'MrKisfiú'-val szemben sem működött.
És a legrosszabb ebben az egészben mégis csak az, hogy meg akarom magyarázni 'MrKisfiú'-nak, hogy mit miért és hogyan tettem. Hogy megértse, én nem az vagyok, akit látott, hallott, olvasott. Hogy valójában én normális vagyok (tényleg egy olyan kép van a fejében rólam, ahol egy elmebeteg csaj őrültködik), és nem egy zakkant lány.
Meg akarom mutatni neki, hogy valóban érettebb vagyok a koromnál, még ha ez sokaknak nem is jön le. Hogy valóban más vagyok, és tényleg nem tucat. El akarom mondani neki, hogy ki vagyok, és ki voltam. Azt akarom, hogy ismerjen meg.
De ez már sohasem fog megtörténni, mert elítélt, és az elítélteket sosem hallgatják meg. Megbélyegezett, és ezt a bélyeget sosem fogom eltüntetni előle. Ettől persze még más nem fogja ezt látni, és lehetek még az, aki szeretnék, csak el kell fogadnom a tényt, hogy van egy ember a Földön, aki biztosan másnak hisz, mint aki vagyok.
Annyira nehéz.
De el kell engednem, és el kell fogadnom, hogy ezt most nem tudom megváltoztatni....
Viszlát..............................................
