A barátság egyik alappillére a bizalom. A titkok hiánya. És a feltétel nélküli szeretet.
Bár a mai világban az emberek már akkor összeteszik a kezüket, ha ebből a három feltétel közül egy teljesül. Ritkaság számba megy egy olyan barát, aki mind a háromban teljesít.
Irtózatosan fájdalmas az a tudat, amikor az ember rájön, hogy a szentnek hitt barátsága a kútba esik. Amikor beteljesedik a mélypont, és rájön az ember fia, hogy elveszni látszik mind a három kitétel.
Nem egy, nem kettő, hanem mind a három megsemmisül. És amikor ez bekövetkezik, nem tud ellene mit tenni. Nem tudja megváltoztatni, feledni, sem visszacsinálni. Bármennyire is szeretné, sohasem tudja már.
De van az az ok, amikor muszáj. Amikor muszáj felkelni a földről, összekaparni magát, és dobni a fájdalmat, és elfogadni a valóságot. És még jóképet is vágni hozzá. Mert igen. Igen, van az a pillanat, amikor te, te már senki vagy, az érzelmeid nullák, a bizalmad szilánkokban, és a hátulról megtudott titok, már nem titok többé, akkor mégis meg kell tenned azt a lépést, hogy megbocsájtasz....
'ExBFF' már nem egyszer megbukott az összes vizsgán. Nem egyszer szedtem fel magam a földről, mert meg akartam bocsájtani neki. Szeretni akartam bizalommal, feltételek és titkok nélkül. Én mindig mindent meg akartam neki tenni, csak hogy még egy kicsit szeressen. Hogy valaki viszontszeressen.
Ahogy a sztorink is végtelen, a múltunk is az. A sok rossz döntések és direkt fájdalmak után is mindig talpra álltunk. Volt amikor egy perc sem kellett hozzá, de olyan is volt, hogy évek. De most azt hiszem az utolsó válaszutunkhoz érkeztünk. Ahhoz, amelyiknél ha a külön utat, jövőt választjuk, akkor az már soha többé nem fogja keresztezni egymást.
És ahogy eddig is mindig, most is megadtam az esélyt neki, hagyom, hogy ő döntsön, és még mindig én bizakodom, hogy mégis engem választ, pedig nem fog.
Apróságnak indult, de egy hatalmas bosszútól tüzelt veszekedést szított.
Elismerem, hogy hibáztam, hogy egy apró-cseprő telefonos szösszenet után ráraktam a telefont, de amit ezért a hibáért kaptam, azt sohasem vártam volna senkitől, főleg nem tőle.
Zárójelesen megjegyzek pár infót, hogy teljes legyen valamennyire a kép, amiben élünk.˘˘ Lassan több, mint egy évvel ezelőtt bemutattam neki 'MrYellowAlfa'-t. Megismerkedtek, aztán lámúrtuzsúr, forever láááv, meg miegymás...˘˘
Aztán január közepén nem értem el 'MrYelloAlfa'-t, és felhívtam 'ExBFF'-et, hogy mizu van 'MrYellowAlfa'-val. A szokásos nem törődöm, szarok a világba, és mindenki mehet a francba stílussal közölte, hogy fogalma sincs, hogy mi van vele, és mikor jön vissza Izraelből. Amin persze felháborodtam, hisz mégis csak ő a barátnője,még ha néha nem akarja ezt érzékeltetni....
Ráraktam a telefont, amikor másodjára közölte, hogy nem tudom és nem is érdekel. Mert már engem nem érdekelt az ő leszarom stílusa....
Aztán nem beszéltünk hetekig. Szokásos. Megszoktam. Van ilyen, volt is, meg nem tudom, hogy lesz is....
Aztán történt úgy, amit még nem is meséltem, hogy elmentem az állásinterjúra, és fel is vettek. Az egyik modellem 'MrYellowAlfa' öccsének a barátnője, 'MsRSG' volt. Persze egyértelmű volt, hogy első kérdéseim közt lesz, hogy mégis mi van 'ExBFF'-fel. Még ha nem is beszélünk, attól még érdekelt persze, hogy mivan vele. De a büszkeségi harcot nem akartam már megint én feladni...
'MsRSG' mosolygott, láttam, hogy nem mondd el valamit, és én el is határoztam, hogy kihúzom belőle.
- Nah de mondd, mi az?
- Nem tudom, hogy tudod-e, vagy elmondta-e már 'ExBFF'..
- De mégis mit? Ha még nem is mondta el, mert most a szokásos kis harcunkat vívjuk, biztos lehetsz benne, hogy ha beszélnénk elmondaná. :D :D - Nevettem, mert tényleg így gondoltam....
- Hát jó. Terhes! :)
Nagyon meglepődtem, de közben mégsem. Ősz óta ez téma volt köztünk, hogy esetleg, vagy nem tudja, de ha mégis , meg ilyenek. Így nem volt meglepő.... Az viszont igen, hogy már decemberben tudta, és decemberben még beszéltünk, jóba voltunk, és még akkor sem mondta el nekem...
Hogy olyan emberek előbb tudták meg, akiknek az én szemszögemből kevesebb közük volt, vagy kevésbé lett volna alapvetőbb, hogy elmondja, mint nekem...
Hogy én ekkorát tévedtem, hogy megint elhittem neki, hogy most ő aztán tényleg megváltozott... Hogy ő már nem használja ki mások bizalmát és szeretetét...
De most nem mondhatok semmi rosszat, mert akkor végleg elveszítem.
És a legnagyobb probléma ebben mégis csak az, hogy őt ez nem érdekelné, és már engem sem. Legszívesebben elengedném, hogy hagyjon békén, hogy káromkodnék, hogy vérig sértett, hogy ekkora önző ember, hogy pont velem nem beszélte ezt meg....
De muszáj még, hogy érdekeljen... Mert ő soha, de soha nem fogja bevallani nekem, sőt magának sem... De szüksége van rám.
Szüksége van rám, és bármennyire is beképzelt, egoista szöveg ez. De lehet neki az atyaúristen is a barátnője, de senki a büdös életben nem fogja annyira ismerni, mint én. Mert lehet, hogy vannak olyan emberek, akiknek mindent elmond majd, de én leszek örökké az az ember, aki a rossz énjét is ismeri. Amit próbál takarni, sőt elfelejteni, de én tudom, és látom is, hogy az még megvan. És egy barátnője sem fogja tudni kihúzni a csávából, ha az még egyszer előtör.
Mert lehet, hogy valaki ott lesz, hogy meghallgassa, és lehet, hogy valaki ott lesz, hogy fogja a kezét. De igazán én fogom örökké megérteni azokat a gondolatait, amiket nem mond ki, amiket még magának sem merne beismerni. Mert félne tőlük, vagy fél is.
És ha meg is esne a rossz gondolat vele... Én érteném, és nekem elmondhatná szégyen és bánat nélkül. Mert megérteném, mert tudnám, és nem ítélném el. Mert más? Lehet, hogy más sem, de abban sohasem lehetne biztos. Ahogy régen, úgy most sem és sohasem ítélném/ítéltem el....
Ha ő most úgy dönt, hogy elhagy, én elengedem. És nem oltalmazom többé. Mert ő döntött így.
Mert én ma rájöttem, hogy soha, de soha nem nekem volt szükségem rá, hanem neki.
Nővérem szavával élve: - Lehet azért lettetek több év után megint jóba, hogy bemutasd 'MrYellowAlfa'-nak.
Lehet. Lehet, hogy ez nem rólam, hanem mindig is róla szólt.
Viszont, ha már nem kér az én oltalmazásomból, akkor remélem, és bízom abban, hogy egyszer lesz valaki mellette olyan, aki csak fele annyira megérti majd őt, mint én. Szívből remélem, mert szüksége lesz rá!
És amit a világon mindennél jobban kívánok neki, hogy ne vegye őt körbe a terhességi depresszió. Hogy messziről kerülje őt el. Hogy soha ne jusson eszébe többé, hogy hiba volt. Hogy ne keringjen ilyen gondolat a fejében. Hogy ne bánja meg, és ő legyen most a világon a legboldogabb ember. Mert neki most arra van szüksége, hogy boldog legyen! Hogy a gyerekük legyen a legboldogabb....
Az egyetlen ember, aki sohasem fogja elismerni az én igaz jóakarásomat....
Belépett.............................................
