Sangel

Hallod? Hallod a patak csobogását?
Mélyül és mélyülnek a hangok. Halkulnak a zajok. Kezdenek tisztává válni az események. Mégis megrekedsz.
Valahol eltévedtél. Új nap, új levegő, új találkozások. Mégis elkerül minden. Megfejthetetlen.
Hová tartasz? Még mindig vársz. De mire?
Olyan kusza minden. Perzsel, lángol, foglyul ejt. Mégis félsz kilépni az árnyékodból.
Előtted áll az évek nagy csatája, előtted áll a remény és a győzelem. Most mégsem érted mi folyik körülötted. Napokra vagy a nagy csatától. Órákra vagy a megkönnyebbüléstől. Percekre vagy a döntéstől. Mégis minden másodpercben csak állsz.
Mint a tavaszi eső. Tudod, hogy helyén van. Élvezed, érzed mégsem észleled. Csak állsz és várod a hó olvadását, mégsem ér el a tavasz illata.
Valahogy most feladnád az egész jövőd. Feladnád, mi körül vesz. Elmennél messze, hogy senki se lásson. Itt hagynád e világot.
Gyenge vagy. Elszállt az erő. Sötétség. Igen! A sötétség vesz körül.
Egyszer lesz innen kiút? Egyszer még az igazit meglelheted? Kérdések sokasága vág össze, közben mégis kuszán szanaszét elmédben. Túl sok! Túlon-túl sok már. Nem akarod ezt csinálni, te ennél több vagy. Nem akarsz kevesebb lenni, mégis az leszel. Csak mint egy mókuskerék. Nem akarsz beszállni. Ki akar egyáltalán?
Holnaptól akár te lehetnél a megmentő. A megmentője saját életednek. Mégsem vagy erős. Gyenge, gyenge, gyenge. Csak ez jár a fejedben.

Az erdő? Kérded mi van az erdővel? Oda akarsz menni? Nem, nem akarsz. Azt a helyet nem piszkolnád be. Túl sokat jelentett számodra. Most nem tudsz odamenekülni a nehézségek elől. Nem tudsz dönteni! Nem, nem, nem. Pedig a szádon van, hogy annak vége. Mégsem mered kijelenteni. Még mindig visszafele számolsz. Pedig már másra vársz. Nem akarod megcsalni, mégis megteszed. Megbolygatott és elhiszed szavait, tetteit, mégis a legnagyobbat hazudja neked.
El mered egyáltalán hinni, hogy ez több és több lesz? Egyáltalán lesz ilyen? Mert a sorozat egyenlete mindig ugyanazt az eredményt adja meg. Rosszabb és rosszabb lesz. Hisz csak az tud igazán lenn lenni, aki volt már igazán fenn. De most mégis másodpercről másodpercről váltod az irányt. Csak váltasz, váltasz és váltasz. Hisz félsz a jövődtől…

Még most sem mered leírni….

Rejtvény…………………….