Sangel

Rejtőzött. Bukott. Halott. Fellelhetetlen. Eme szavakkal válsz valótlanná. Eltűnt, mégis keres. Elfutott, mégis látogat. Hallgatott.
Mit érnek eme szavak? Mit ér, ha nem vagy valós? Mit ér mind, ha nincs jelentése? Mit ér, ha elhagy, ha megfogod?
Elfajzott. Mégis összeomlott.
Rabul-ejtett. A felvázolt megformálás megjelent előtted. Csak fognád és sosem eresztenéd, hisz keresve kerested éveken át. Küzdöttél, szerveztél, hajtottad éveken át. Milliónyi adattal tudnád alátámasztani lehetetlenségét, mégsem teszed. Még magad sem vagy biztos.
Ím egy lépésre vagy mindentől, mégis a legtöbbet veszítheted. A megformálhatóságnak két gyöngyszemét. Az óceánok kékségét, az erdők friss illatát, a sivatag perzselését, a szívek ritmusát.
Nem! Ez nem az a helyzet, ahol neked döntened kell! Te csak szemlélő maradsz. Te csak figyelsz, hogy reagál majd a tested-lelked, a történések ritmusára.
Most nem készülsz fel. Most nem akarattal csinálod végig, most csak vársz. Nem formálsz, nem cselekedsz. Most az egyszer hagyod, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy történniük kell. Nem avatkozhatsz bele!
Nem is tudnál. Hogyan is tudnál? Sehogy. Hisz magad sem tudod, hogy mely jövőt szeretnéd. Még magad sem tudod, hogy mi az, mi a tiéd. Még magad sem tudod, hogy a reakciók valósak-e. Akkor most állj!

Váratlanul is rögeszmésen várod a végkifejletet….

Megválaszthatóság……………………