"Mikor ezt a levelet írom, az óceáni levegő borzongatja bőrömet. A hatalmas óceán lesz majd a sírom.

Azt mondták hősként halok meg, hazám békéje és dicsősége lesz majd áldozatom jutalma. Imádkozom, hogy így legyen.

Csak azt sajnálom, hogy sosem mondtam el neked mit érzek. Bárcsak hazatérhetnék, bár megfoghatnám a kezedet, bár elmondhatnám, mennyire szeretlek. Mióta csak az eszemet tudom. De nem tehetem.

Már látom, hogy meghalni könnyű, de szeretni nehéz.

Mikor a gépem alámerül, nem ellenségeim arcát látom majd, hanem a szemedet, ami olyan, mint az esőben csillogó fekete szikla.

Azt mondták, hogy csatakiáltással kell a célra vetnünk magunkat. Ehelyett én a nevedet súgom majd. A halálban is, ahogy az életben is, örökké tiéd.

Aláírás: Hiroshi Takahashi "

A nyugtalanság kora (Restless)