Aztán a tanulótáborban az úgy volt, hogy....
§ Tök olyan, mintha az Amerikai Pitéből kezdenék állandóan idézni :D " A Furulyatáborban ... " :D - Jó persze a sztori azért annyira nem necc, mint a filmben.. :D §
Szóval a második függőségem....
Egyre többet lógtam, bandáztam, kerestem a rosszaság útját, amire rá is tévedtem....
Mivel még túl fiatal voltam, így könnyen befolyásolható voltam. Még úgyis, hogy nem kérte senki, hogy megtegyem. Csak szimpla egyszerűséggel megtettem, mert én is olyan akartam lenni, mint ők.
Tehát kértem én is egy szál cigarettát, és rágyújtottam.
Persze nem ment elsőre úgy tenni, mintha nagy bagós lennék. Én köhögcséltem tőle. De annyira, de annyira én is a bandába akartam teljes mértékben tartozni, hogy ezt az egy tiltakozását a szervezetemnek figyelmen kívül hagytam.
Viszonylag hamar feladta a szervezetem a tiltakozást, mert az agyam parancsba adta, és megtanította, hogy hogyan kell letüdőzni egy slukkot úgy, hogy az semennyire se látszódjon meg, hogy kaparna a torkom eszeveszettül és tiltakozna titokban mindenem.
Mivel már akkoris kegyetlen akaratos voltam, így nem csak másokra, még magamra is hatottam. Pár nap folyamatos cigizés után már úgy szívtam el egy szál cigit, mint aki évek óta dohányzik.
Így történt, hogy most már több, mint 9 éve egy doboz cigarettát szívok el. És így történt, hogy nálam nem volt rászokó rész. Én kényszeredetten "felnőttként" dohányoztam az elejétől kezdve....
Természetesen így, ahogy most itt ülök és szívom ezt a "büdös" cigarettát, így már bánom, hogy akkor ennyire elvakított 'Kistöki' kék szeme.
De akkor ezt még nem tudtam, hogy ez egy elég hosszú függőség lesz.... Akkor csak azt tudtam értékelni, hogy van még egy okom kilógni a többiekhez, sutyiban cigizni velük, és még többet lenni 'Kistöki'-vel.
Ez függőségem a legkárosabb az életemre....
Majd megmutatom.........................
A....
