Ez a bejegyzés leginkább nem arról szól, hogy milyen saját élményt szereztem. Inkább valamiféle elmélkedés.
Felvetem egy pillanatra a hülyeségem, hogy utána el is lehessen felejteni és a lényegre lehessen koncentrálni.
Adott egy film, amit pár hónapja meg szerettem volna szerezni. De sehol, semmilyen formában nem találtam rá, csak angolul, felirat nélkül.
A főszereplője az én "KicsiTomifiúm". Ezáltal már eleve érdekelt a film.
Sok keresgélés után, ma sikerült találnom egy fordítást hozzá, és meg is tudtam nézni.
A film címe: Stuart: Visszapörgetett élet - Stuart: A Life Backwards
Jelen állásomban hanyagolnám Tomi rendkívülien jó játékát a filmben, mivel ez egy igaz történet alapján íródott film volt.
A sztori lényege, hogy Stuart egy hajléktalan és az ő történetét ismerhetjük meg a filmben.
"Amikor Stuart, a hajléktalan alkoholista találkozik Alexander Masters íróval és jótékonysági munkással, valószerűtlen barátság veszi kezdetét. Miközben Masters egyre többet tud meg Stuart erőszakos múltjáról, traumás gyermekkoráról, megkérdezi a férfit, hogy megírhatja-e a történetét. Stuart beleegyezik, de azt javasolja, hogy visszafelé mesélje el az életét, amely így izgalmasabb, mint egy Tom Clancy-regény. Mastersnek bepillanthat egy számára idegen világba, egyre jobban megérti Stuart tetteinek mozgatórugóit. A férfi személyisége és sajátos humorérzéke tragikomikus élt ad történetének."
Egy kicsit elgondolkodtam. És talán bánom, vagy egyszer majd lesz egy kis bátorságom.
Persze baromira szánalmasnak tűnhet, meg valami rossz tréfának, de engem akkoris érdekelne, hogy egy-egy hajléktalan hogyan is került az utcára. Igaz, ez nem éppen etikus vagy normális hozzáállás, hogy én, mint "mindennemmegvan" azon nyámnyogjak, hogy más milyen sanyarú módon került a saját életébe, de a kíváncsiságom sajnos határtalan.
Ezzel persze nem azt szeretném mondani, hogy valaha is lesz az a pillanat, amikor fogom magam és képes leszek egyszer valakit megkérdezni, és leginkább miért is mondanák nekem el, de egyszer tényleg szívesen végighallgatnám egy másik élet történetét.
Most tessék megkövezni, vagy lebunkózni, vagy nemistudomén, hogy mit.
Kétségem sincs afelől, hogy a bátorságom elhagyásának elsődleges oka az lenne, hogy akármennyire is szeretném, de nem tudnám majd megmenteni. És inkább furdaljon a kíváncsiság, minthogy át kelljen élnem azt a fájdalmat, hogy nincs megoldás.
Én nem tudom, hogy az emberek ezzel hogyan is vannak, de én ki merem jelenteni, hogy csakis azért nem tudok a hajléktalanok szemébe nézni, mert nincs annyi erőm, hogy segítsek nekik. És amennyire önző és lusta vagyok, nem tudnék ezzel, mint munkával foglalkozni.
Természetesen érdekel a szociológia. Van is egy-két barátnőm, akik ilyen szakra is járnak, de bármennyire is legyen bennem segítő szándék, valószínűleg sosem tudnám addig az ilyen embereket megsegíteni, amíg elsősorban a családomat ki nem segítem.
És az esély, hogy erre a segítségre sor kerüljön? Én szeretném, hogy
Sajnálom, hogy a kakaót öntögető bácsira nem szenteltem több figyelmet. Mert amint megnéztem ezt a filmet, egyből őrá gondoltam. Aztán eszembe jutott a dilis-rasztás homless, itt a lakóhelyemen. Őt kisiskolás korom óta figyelem. Az arca már-már 'Krisztus'-éhoz hasonlít. Bár a szemei kékek. Télen-nyáron nagykabátban jár, és a táskáját sosem veszi le a válláról. Régebben az 59-es buszon utazott, azután már én nem jártam azzal. Néhanapján látom itt-ott, néha még a házunk előtt is megpillantom. A bácsi egy kicsit mogorva. Eddig még csak zsörtölődni hallottam. Bár az értelmező kéziszótárom elég gyenge fejben, így sok szavát nem is értettem. Bár nem is nekem mondta a mondatait. Csak úgy elrévedt a messziségben, és mondta.
Az ő történetére is kíváncsi lennék, az övére tényleg évek óta az vagyok. Megkérdezni mondjuk őt biztos, hogy nem merném. Agressziót látok a szemeiben, és mindig egyedül van. Sosem látom más hajléktalanokkal. Valószínűleg magának való.
De ígérem! Ha egyszer képes leszek leszólítani egy 'öreget', hogy 'hejj mizujs, mi is történt veled, meséld el nekem egy kis bor mellett', akkor biztos vagyok benne, ha megtalálom a "dilis-rasztás-homless"-t, ígérem tőle is megkérdezem.
Még ha néha úgy is gondolom, hogy nincs semmim, akkor kell rájönnöm, hogy mennyi mindenem is van....
Különböző...........................................
