Nem ma, nem tegnap. Egy hete....
"A helyszín itthon található, mégsem létező. Úgy tudnám a legjobban jellemezni, mintha India legsűrűbben lakott, leglepukkantabb "Orcy kínai piacát" ötvözném egy több szintes hév és vonat állomással.
Barangoltam, mentem, hogy elérjem a hévem, mégis meg-megszakítottam az utam egy-egy bolttal. Az egyik boltból kifele jövet összefutottam "Szöszke" legjobb barátjával "MrMotoG"-vel és annak a (álombéli) barátjával. Igaz "MrMotoG" létezik és "Szöszke" is, mégsem nyertek most igazán szerepet az álmomban. Most a barátjuké volt az egyik főszerep, nevezzük "MrErőszak"-nak.
"MrErőszak" hasonlított az egyik fiatalkori randis pasimhoz. Volt egy kis Tom Hardys vonása is. De mégis, még most is így egy hét után bennem van a kérdőjel, hogy "MrErőszakot" mintha már láttam volna már valahol.
Első pillantásra megtetszett "MrE". Nem volt kétséges, hogy belebolondulok és pechemre neki is megtetszettem.
Pechemre... A következő kockában már csak arra eszmélek, hogy szét vagyok verve, megerőszakoltak és levágták a bal lábamat a vádlim közepénél. Mégsem éreztem fájdalmat, csak félelmet. Féltem, rettenetesen féltem. "MrE" volt a tettes. Mégsem csak tőle féltem. Féltem magamtól is, de akkor ezt még nem tudtam realizálni.
Menekültem. Próbáltam elérni a vonatomat, az induló hévemet, de rendszerint az összeset lekéstem. Majd egy csapásra egy nővel néztem szembe, akinek két pici lánya volt. Irigység fogott el a család láttán (Már én is lassan szeretnék megindulni a felé vezető úton).
Egyszeriben a két gyerek valahova eltűnt és az anya kezében egy kicsi barna nyuszi volt, amit simogatott. Aztán elkapta egy lendületnyi düh a nőt és elkezdte döfködni a nyuszit és marcangolni az orrát. A nyuszi nem menekült. Csak láttam a szemében azt a fájdalmat, hogy tudja, ez már az utolsó útja.
Megiramodtam a nő felé, legszívesebben ordítottam volna, de csak kikaptam a kezéből a sebzett nyuszit és eliramodtam onnan. Próbáltam keresni sürgősen egy állatorvost, hogy megmentsem a pici barna nyuszit, de legbelül éreztem, hogy már késő. A nyuszi lassacskán átváltozott, és a teste habszivaccsá vált, ami elporladt a kezemben,
Megöltem, nem értem el az orvosig vele - csak ez járt a fejemben. Pedig tudtam valahol, hogy nem én tehettem róla, mégis akkora nyomás nehezedett rám, hogy apránként kezdtem már összerogyni.
Még mindig folyt a vér a lábamból, valahogy rögzítés nélkül is tudtam vele járni, pedig teljesen át volt vágva. De ez izgatott a legkevésbé. Vissza kellett mennem az üzletbe, ahol "MrE" dolgozott, mert ott hagytam valamit.
Körbekérdezősködtem mindenkitől, hogy "MrE" benn van-e, és mikor meggyőződtem arról, hogy nincsen, gyorsan bementem és elhoztam a cuccom.
Kifelé menet kikommandóztam és már az ajtóban álltam, amikor megjelent "MrMotoG" oldalán "MrE"-vel.
- Te rohadt k*rva, te r*banc... - Kezdett el üvölteni velem. - Te elmondtad itt mindenkinek, hogy mit tettem veled? Te szemét kis nyomorék, mégis, hogy képzelted ezt?! Te hülye k*rva, teeeee.. - És azzal a lendülettel meg is indult máris az ökle felém és....
PÁCCS....'
Ahogy az arcomhoz ért az ökle kiszakadtam az álmomból és felijedtem. Robusztusan ki akart szakadni a szívem a helyéről, vert a víz, mégis egy pillanat múlva már vissza is aludtam.
A következő álmom már kevésbé volt ilyen intenzív és részletes, de a fájdalom sokkal inkább fokozódott....
" Édesanyám meghalt, én két héten át csak zokogni tudtam, nem tudtam, hogy mi tévő legyek és erőm sem volt gondolkodni ezen. Mikor is nővérem megtalált és üvöltve kárörvendve vágta hozzám a szavait:
- És most mit fogsz csinálni? Egy nagy szar ember vagy, nincs semmid. Hogy fogod kifizetni a számlákat, hogyan fogod te ezt túl élni? Hogy fogsz talpra állni??
Válaszolni, vagy csak lereagálni már nem tudtam, mert felébredtem...."
Az, hogy meghalt édesanyám az álmomban nem zaklatott fel annyira ébren, mert hiszek az álmok jelentésében és ez hosszú életet jelent. A nővérem kitörése pedig az előtte lévő veszekedésünkből fakadhatott.
De az első álmom. Nah az nem tudott nyugton hagyni. Még mindig éles képként van a szemem előtt "MrE" ökle. És az érzés is....
A legtöbb momentumát meg tudom fejteni az álmomnak. A vonatok, hévek lekésése a folytonos elmulasztásaim, késedelmeim stressze. A nő a családdal a vágyaimat és egyben a félelmeimet tükrözi. Nem szeretnék az az ember lenni, akit felőröl majd az "A Férfi" hiánya, hisz az álmomban sem jelent meg a nő férje.... Valószínűsíthetem, hogy az apa hiánya okozta nála a dühkitörést.
De a nyuszi. A nyuszi mit jelképezett? Miért halt meg, és mért fájt annyira? Nem tudom egyszerűen hova tenni, hogy miért és mi??? Az nem lehet a magyarázat, hogy ..... Ezt már be sem fejezem. Ez majd egyszer egy hosszabb gondolat menet lesz majd..... Ez az egy akkor is megmagyarázhatatlan marad, a nyuszi.., a nyuszi vajon mit jelenthetett, vagy jelent?! .....
És "MrE". A pechem. Mert ő is megmagyarázható. Vannak barátnőim, akik ismerik az "erőszak cipőjét", amibe én még sohasem bújtam bele, viszont ők már sajnos igen. És jelenleg is van egy valaki, akit emiatt el is költöztettem már a párjától, mégis néha még mindig visszajár hozzá.
Ez a viselkedés a legtöbb embernek érthetetlen. És én mindig azt mondtam, hogy de érthető, csak én nem tenném meg, hogy visszamegyek az erőszakos erőszaktevőhöz.
De most? Most megint csak elgondolkodtam. Mert pechemre, nem csak féltem "MrE"-től. Valahol szerettem is. És vonzott. Vele akartam lenni, mégis menekülni tőle. Féltem, rettegtem, mégis volt valahol valami késztetés, hogy vele maradjak.
Ez az érzés az álmomból rádöbbentett megint csak arra, hogy fogalmam sincs, mit tennék egy ilyen helyzetben... Ahogy a legtöbb ember sem.... Lehet akárkinek akármekkora szája, de ha egyszer ne adja az Isten odakerül, beleszeret és már a nincs visszaút közepén jár, akkor történik meg a baj, már nem tud visszafordulni, és csak a jó szerencse és a józan ész tud rajta majd egyszer segíteni....
Ennek az álmomnak is sokáig cipeltem a súlyát....
Félelmetes..........................................