Fájsz. Ma még fájsz. Holnap még fájni fogsz, és szerintem a héten még fájni fogsz. Azután kezdődik egy újabb hét, újabb élményekkel, újabb tapasztalatokkal. Aztán egyszer csak kevésbé fogsz fájni. Elkezd megszűnni ez a gyötrő érzés a lelkemben és elkezd regenerálódni.
Elkezdem megmenteni magam a fájdalomtól, hiányodtól. Aztán csak azt veszem észre, hogy már nem nézek vissza. Nem nézem vissza a beszélgetéseinket, egyre kevesebbszer nézegetem a képeid, majd egyszer csak beborítja a homály a létedet.
Rettegek ettől a naptól. Rettegek, mert tudom, hogy te ezt meg fogod érezni és vissza akarod majd csinálni. Megpróbálod majd elölről kezdeni az egészet. De addigra már az én ajtóm majd hogy nem zárva lesz. És nekem mérlegelnem kell majd, hogy kimerjem-e újra nyitni Neked....
Amennyire bizakodó, naiv és jóhiszemű vagyok még, el is fogom felejteni Neked a sok bántalmat, amit okoztál. Próbálsz majd javítani a hibáidon és próbálsz majd jobb ember lenni, aki igazán mellém illik.
De ez a változás egyszer csak abbamarad. Aztán megint visszatér a jól megszokott bántalmak.... Nem fizikai, csak érzelmi. De az sokkal jobban fáj, mint minden más pofon. Mert az ütés utáni seb legalább begyógyul, de a lelkem darabjai sosem.
Hidd el, hogy a lelki pofonok sokkal fájdalmasabbak, mint Te azt gondolnád. És Te ezeket osztod folyamatosan azért, mert egyszer Téged is megpofoztak már....
Fáj. Fáj, hogy Neked is fájt valaha, de nem tudom bevállalni a még egyszer a pofonjaid. Mert már volt, aki még ennél is jobban pofozott, és abba belehaltam....
Belehalt a lelkem egyik része. Azóta is csak a darabjait próbálom pótolni, de sohasem tudok már az az ember lenni, aki előtte voltam sajnos. És most majd arra fogsz kérni, hogy engedjem meg Neked is, hogy darabokra szedj. Hát nem megy....
De amennyire bízom a jóságodban, úgyis hagyni fogom. És a végén megint én fogok ott állni, összetörve, lelkileg megsemmisülve és kifosztva....
Te most erre fogsz majd kérni.
És Nekem most az a dolgom, hogy amíg nem jutok újra eszedbe, addig gyűjtsem az erőm, hogy valaha, valahogy jobban tudjam majd védeni önmagam Tőled.
De meg fogom adni sajnos Neked Önmagam.
Talán egyszer majd megértem....
Fájsz..............................................
