Sangel

Szűnjön már meg a végeláthatatlan vágyakozás feléd… És megint jön majd az ihlet? Veled együtt??? 

És ím evvel a bejegyzéssel tűnik el, mi voltál. E bejegyzés lesz átkod, e bejegyzés lesz a halála annak, mit kerestem és egyszer megtaláltam. Szeptember 11 – Türelem…. . Immár 8 éve, hogy a két torony ledőlt, és mégis azon a napon 8 évre rá két másik dőlt össze.…

Mert az élet nem babapiskóta. Jó is lenne. Nap, mint nap csak ülni és habzsolni a lágy tejben áztatott babapiskóta. Milyen jó is lenne?! De ahogy már mondtam, az élet sajnos, mint a film címe is: A csúf igazság.Lehetsz te a világ legfinomabb "szilvája", akkor is lesz, aki…

Konkrétan….Nem szoktam sokat írni kimondottan magamról… De kérlek… Kérlek téged… Adj egy férfit, aki válaszokat ad…. Csak egyet…. Nem szeretőt, nem párt, nem szerelmet… Csak egy férfit, aki válaszokat ad….Betegesen kategorizálok,…

Napok óta görcs a gyomrod, zakatol a szíved, a tüdőd kiszakad, de te mégsem moccansz. Hónapok óta játszod a játékot, hol nyersz, majd elbukod. Évek óta reménykedsz benne, néha felcsillan, majd eltűnik. Kérdezed: Miért? Miért mindig ugyanaz? Változtál már eleget, figyeltél már…

Hasztalan szaladsz. Hasztalan látsz. Elmúlt, mégis vágysz rá. Odalett, mi neked volt a fény, odalett, mert nem volt a tiéd. Megőrülsz percről percre, szíved dobban, fejed lüktet. Sikoltanád nevét a messziségbe, de szavad elfolyik a vérrel. Csak nézed az örvénylő kínt,…

Csak egy kicsit szeressen valaki……………

Elvesztetted. Elvesztetted az utad. Már a fák közül sem látsz ki. Egyszerre húsz utat láttál, most mégis megszűntek. Fogynak a lehetőségek, fogynak az esélyek és a válaszok is a túlélés reménye felé. Beletörődsz megint a semmibe? Végigjárod megint az álldogálás…

Borzadva várod a választ, várod, hogy érkezzen és a köd elmúljon. De még a kérdés sem jön. Elbújsz megint? Elfutsz megint? Megint az erdőbe menekülsz? Pedig most hallottad a madarak csicsergését, most hallottad a patak lágy csobogását, most színessé váltak a természet…

Feledve a múltat, új ösvényre tévedsz, hanyagolod napjaid, s csak perceid véded. Elbújt a nap, feljöttek a csillagok, de most neked mégis minden fényt sugároz. A felhők pihennek, az álmok szállnak, elbújni már nem kell a nagy világban. Már nem sikítasz, már nem félsz, fogod…