Sangel

 Két év után is neked írok, neked kelek fel és neked élek. Reménykedem, hogy olvasod, mégis tudom, hogy nem. Hisz nem is értenéd , nem is látnád, nem is találnád.Szeretlek. Egyszerű szó, de igaz. Kimondva oly kicsi, ha nem hallod. És nem hallod. Nem látod a szememben és…

Elhitetsz magaddal dolgokat, elhiszed, avval kelsz és fekszel, elhiszed és vele élsz. Csak ez jelenti számodra a megváltást. Nem hagyod múlni az érzést, hogy kell. Már a rabja vagy és fel sem fogod, hogy ez nem a valóság. Elhiszed amit látsz és plátói szerelmet táplálsz felé.…

Amíg hiszel valamiben, addig leköt, megfog és sosem távozik. Amíg van mit nézni, mást nem akarsz látni. Elhagyod a világot, csakhogy máshol élj. Semmi áron nem lépnél ki belőle. De muszáj, mert a szalag vészesen fogy és egyszerre tovaszáll. Kereshetsz újat és megint egy…

Elhagyott kedv, elhagyott szeretet,elhagyott szerelem, elhagyott érzések…Nincs már boldogság, se fény, sem pedig jókedv…. Csak barangolsz körbe-körbe, nem tudván hová vezet az út, mely oly sötét, hogy a félelem már elcsitult. Csak a fényt keresed, de már az is…

De miért érzem azt, hogy felrobbanok, hogy mindjárt szétszakítom, dühös vagyok, erőszakteljes, és szívem vágya szerint kitépném az agyából a gondolatokat, mert idegesítenek… Ideg,lágy,puha és mégis maga a pokol… Elegem van a kibaszott hülyeségből, hogy amit…

 Lemondtam, eltaszítottam és elfelejtettem… Az ajtót nem zártam be,de eltorlaszoltam, és már ki tudok nyitni egy másikat…Annyira könnyűnek érzem magam, hogy azt el sem tudom mondani… Már nem érdekel ki lesz itt, és ki nem… Már egyedül is…