Sangel

Téves eszmék. 'MrKisfiú'-val szemben tévedtem. Hatalmasat tévedtem, amikor azt hittem, amit hittem. Nagyon nehéz bevallani, és elfogadni ezt, de kénytelen vagyok.

Íme egy jeles példája annak, amikor a nők mindent, mindig túlgondolnak.

Azt hittem, hogy ő tényleg engem keres. Azt hittem, mert a dolgok igazán egybevágtak. De csak én találtam összefüggést ott, ahol valóban nem volt. Ahogy az összes ismerősöm, barátom azt mondta, hogy ő nem akar tőlem semmit, úgy nekik teljes mértékben igazuk is volt.

Megijedtem. Most volt talán először, amikor nem hallottam meg a körülöttem lévők szavát. Megengedtem magamnak azt a luxust, hogy a magam feje után menjek. Hogy azt csináljam, amit valójában akarok. És ki is derült, hogy ez valóban hatalmas luxus volt.

Persze védekezhetek én azzal, hogy bármikor, amikor kiadtam 'MrKisfiú' útját, akkor ő mindig visszakozott, és azt mondta, hogy én gondolom rosszul a dolgokat, és tényleg meg akar ismerni. De valójában sosem akart. Nem akart, csak talonban tartott. Amit amúgy jól is tett. A helyében én is ezt tettem volna.

Sikeresen bebizonyítottam neki, hogy tényleg mennyire kattosak a nők. És akármennyire is eddig azt hittem, hogy én nem cipelek egy bizonyos "bőröndöt" teli aberrációkkal, úgy rá kellett jönnöm, hogy de igenis, én is cipelem.

Hisztiztem. Egyfolytában hisztiztem. Akaratos voltam, és nem engedtem elmenni. Még akkor sem, amikor kiadtam az útját, mert nyitva hagytam minden alkalommal egy kiskaput, amit ő hamar meg is talált állandóan. 100%-osan a kezébe adtam mindig az irányítást, és amikor az első probléma jelentkezett, akkor nem léptem le. Hagytam, hátha jobb lesz.

Hát most azt mondom, hogy egy nagy barom voltam. És megértem önmagam, hogy anno miért hoztam a két hetes szabályt.

Tényleg 2 hét után, ha valami nem működik, az később sem fog. De most a luxussal élve, reménykedtem benne, hogy most talán nem így lesz. De így lett. És ezt megváltoztatni nem fogom tudni.

Lejárattam magam előtte, és nem kellett volna. Ha a két hetes szabályomat betartom, akkor emelt fővel távozhattam volna, és nem kellene most fognom a fejem, hogy mekkora barom voltam.

Egy mentségem lehet talán. Felfedeztem 'MrKisfiú'-ban 'B'-t. Hasonlítanak egymásra. És kezdek rájönni, hogy lehet nem véletlenül éltem meg minden egyes bántását 'MrKisfiú'-nak úgy, mintha 'B' lett volna. Mert hasonlítanak, és tudat alatt is, 'B'-hez mértem őt.

Még a közeli barátaim is felfedezték benne 'B'-t. És ahogy anno kiütötte 'B' a védekező rendszeremet ellene, úgy gondolom 'MrKisfiú'-val szemben sem működött.

És a legrosszabb ebben az egészben mégis csak az, hogy meg akarom magyarázni 'MrKisfiú'-nak, hogy mit miért és hogyan tettem. Hogy megértse, én nem az vagyok, akit látott, hallott, olvasott. Hogy valójában én normális vagyok (tényleg egy olyan kép van a fejében rólam, ahol egy elmebeteg csaj őrültködik), és nem egy zakkant lány.

Meg akarom mutatni neki, hogy valóban érettebb vagyok a koromnál, még ha ez sokaknak nem is jön le. Hogy valóban más vagyok, és tényleg nem tucat. El akarom mondani neki, hogy ki vagyok, és ki voltam. Azt akarom, hogy ismerjen meg.

De ez már sohasem fog megtörténni, mert elítélt, és az elítélteket sosem hallgatják meg. Megbélyegezett, és ezt a bélyeget sosem fogom eltüntetni előle. Ettől persze még más nem fogja ezt látni, és lehetek még az, aki szeretnék, csak el kell fogadnom a tényt, hogy van egy ember a Földön, aki biztosan másnak hisz, mint aki vagyok.

Annyira nehéz.

De el kell engednem, és el kell fogadnom, hogy ezt most nem tudom megváltoztatni....

Viszlát..............................................

Nem azért vagyok szomorú, mert ő hiányzik, hanem azért mert nem sokára nem fog hiányozni....

A probléma azzal van, hogy "MrD" óta nem lángoltam fel senki iránt sem. És be kell, hogy valljam, hogy bár elég intenzív volt "MrD" iránt a lángocskám, nem tartott sokáig, és visszanézve fölösleges is volt.

Sajnos lassan be kell, hogy lássam, hogy "MrKisfiú" is ebbe a kategóriába tartozik. Aki nem volt, vagy lesz több egy kis lángocskánál. És nem őt sajnálom, hogy már nincsen, hanem azt, hogy most megint 3/4 évig nem lesz senki, aki elő tudná hozni belőlem ezt a tüzet.

Csütörtök óta nem beszéltünk "MrKisfiú"-val. Nem tudom, hogy hányadán állok benne én magam, de azt tudom, hogy nem biztos, hogy még vége van.

Csütörtök este megosztottam egy képet az új körmömről, címszó alatt, hogy : Kék... - Tudni kell, hogy aznap reggel, mikor még nem vesztünk össze, megkérdeztem, hogy mi a kedvenc színe, mert az esti randin meg akartam lepni, hogy csak is az ő kedvéért csináltatom kék mintásra a körmöm.

Vette a célzást. Első dolga volt, ahogy meglátta a képem, hogy belájkolta. Nem kell itt "húúú-zni", nem a lájk özönről szólt sosem a mi kapcsolatunk, azt hiszem max egy képemet lájkolta eddig be, és én talán még egyet sem az övéi közül.

Aztán eljött hip-hop a szombat este, összekészülődtem és elmentem "MsPrincess" szülinapjára. Sikerült nagyon kicsípni magam, oly annyira, hogy már nagyon rég nem éreztem magam ilyen jól a bőrömben.

"MsG" a készülődésem alatt nálam henyélt és megkértem, hogy örökítse meg ezt a zseniális érzést, mert ritka az ilyen. Egész jó kis egész alakos képet sikerült készítenie rólam.

"Aki nem mer, az nem nyer :) Indulhat a ma este ;) " címet adtam a képnek és már toltam is fel a facebook-ra. 3.-ként már lájkolta is "MrKisfiú" és azt vettem észre az egész buli alatt, hogy viszonylag sokáig ébren is volt aznap. - Nah nem fogok összeesküvés elméleteket gyártani, hogy biztos miattam, mert aggódott, meg féltékeny volt - Biztos, hogy nem miattam.

Azóta sem beszéltünk. Nem írt, én meg biztos, hogy nem fogok.

Viszont a buliban rájöttem, hogy tényleg nem hozzám való. Mert be van szűkülve a látköröm, és azt hiszem sajnos itt benn, hogy nekem már ennél jobb nem juthat, és biztosan ez a normális, hogy ő ennyiszer lemondja a randikat, és tényleg én vagyok a türelmetlen. Elhiteti velem, hogy ez a normális, miközben marhára nem.

Folyamatosan az eszemben kell tartanom, hogy más férfiaknak van idejük rám, más férfiak mindent megtesznek azért, hogy lássanak, más férfiak nem hogy kérni, de még gondolni sem mernek arra, hogy várjak rájuk. Ő mégis erre kért.

Ha már most nincs kedve találkozni, de azt várja el tőlem, hogy én meg várjam, hogy éppen mikor lesz kedve, akkor ez később sem fog változni. És sajnos én pontosan az az ember vagyok, aki rengeteget tud várni, viszont szeretem minden pillanatomat azzal az emberrel tölteni, akit szeretek és becsülök. És ő pedig nem ez az az ember....

Félek attól, hogy nem fog már rám írni, hogy egyszer csak elfelejt, én pedig kötelező szerűen elfelejtem őt... Pedig ezt kellene.... De az a hülye lángocska nem hagyja. Nem engedi elfelejteni a kis buta fejét.

De már jó irányba tartok, hogy elfelejtsem....

Lassan..................................................

Fájsz. Ma még fájsz. Holnap még fájni fogsz, és szerintem a héten még fájni fogsz. Azután kezdődik egy újabb hét, újabb élményekkel, újabb tapasztalatokkal. Aztán egyszer csak kevésbé fogsz fájni. Elkezd megszűnni ez a gyötrő érzés a lelkemben és elkezd regenerálódni.

Elkezdem megmenteni magam a fájdalomtól, hiányodtól. Aztán csak azt veszem észre, hogy már nem nézek vissza. Nem nézem vissza a beszélgetéseinket, egyre kevesebbszer nézegetem a képeid, majd egyszer csak beborítja a homály a létedet.

Rettegek ettől a naptól. Rettegek, mert tudom, hogy te ezt meg fogod érezni és vissza akarod majd csinálni. Megpróbálod majd elölről kezdeni az egészet. De addigra már az én ajtóm majd hogy nem zárva lesz. És nekem mérlegelnem kell majd, hogy kimerjem-e újra nyitni Neked....

Amennyire bizakodó, naiv és jóhiszemű vagyok még, el is fogom felejteni Neked a sok bántalmat, amit okoztál. Próbálsz majd javítani a hibáidon és próbálsz majd jobb ember lenni, aki igazán mellém illik.

De ez a változás egyszer csak abbamarad. Aztán megint visszatér a jól megszokott bántalmak.... Nem fizikai, csak érzelmi. De az sokkal jobban fáj, mint minden más pofon. Mert az ütés utáni seb legalább begyógyul, de a lelkem darabjai sosem.

Hidd el, hogy a lelki pofonok sokkal fájdalmasabbak, mint Te azt gondolnád. És Te ezeket osztod folyamatosan azért, mert egyszer Téged is megpofoztak már....

Fáj. Fáj, hogy Neked is fájt valaha, de nem tudom bevállalni a még egyszer a pofonjaid. Mert már volt, aki még ennél is jobban pofozott, és abba belehaltam....

Belehalt a lelkem egyik része. Azóta is csak a darabjait próbálom pótolni, de sohasem tudok már az az ember lenni, aki előtte voltam sajnos. És most majd arra fogsz kérni, hogy engedjem meg Neked is, hogy darabokra szedj. Hát nem megy....

De amennyire bízom a jóságodban, úgyis hagyni fogom. És a végén megint én fogok ott állni, összetörve, lelkileg megsemmisülve és kifosztva....

Te most erre fogsz majd kérni.

És Nekem most az a dolgom, hogy amíg nem jutok újra eszedbe, addig gyűjtsem az erőm, hogy valaha, valahogy jobban tudjam majd védeni önmagam Tőled.

De meg fogom adni sajnos Neked Önmagam.

Talán egyszer majd megértem....

Fájsz..............................................

Itt állunk, és nem szólunk egymáshoz. Te végeztél, én végeztem. Befejeztük.

Mégis még mindig érzem a jelenléted, mint aki még nem hagyott el.

Pedig már árkon-bokron túl vagyunk. Kockáztattunk és vesztettünk. Én miattad, te miattam.

Amíg álarcot viselsz, addig sohasem fogod tudni azt az embert megtalálni, akit keresel. Mert az álarcod hatására pontosan azokat az embereket fogod magad mellé kapni, akiknek ez az álarc megfelel. De nekik nem lesz álarcuk, ők olyanok is lesznek. És ők soha, de soha nem fognak Neked megfelelni, mert a te álarcod csak azért létezik, mert a társadalom megköveteli, és te más vagy alatta.

És az a más valaki, egy más valakire vágyik. Aki pontosan annyira megtört, és törékeny, mint amilyen pontosan Te vagy. De amíg nem tanulod meg felismerni azokat az embereket, akik belédlátnak, akiknek Te vagy az érték, és nem az álarcod, addig ne várd, hogy több is legyél, mint az álarcod.

Pontosan jól tudom, hogy miről beszélek, és pontosan jól tudom, hogy mit érzel, mert ezt az álarcot viselem én is. Pontosan a társadalom miatt. És pontosan miattunk nem tudom olyan egyszerűen levenni. De Neked levettem volna. Mert tudom, hogy Te pontosan annyira megértettél volna, ahogy én téged. Egy az utunk, és egyfelé evickélünk.

Csak még fiatal vagy ahhoz, hogy tudd, nem az vagyok, akit megismertél. Hogy tudd, ennél több vagyok, és ennél sokkal többek lehetnénk. De Te ezt a lehetőséget eldobtad magadtól, mert nem látsz. Ezzel semmi gond sincsen. Mert még fiatal vagy.

De sajnos nincs arra garancia, hogy viszont Te az vagy, aki nekem kellene. Mert ahogy te sem ismersz meg senkit igazán, úgy magadat sem engeded megismerni.

Sajnálom. Nem tudok várni. Így is nagyon sokat vártam, de tovább már nem megy. Megbántottál, és én ezt most még nem tudom megbocsájtani, de nem is akarod, hogy megbocsájtsak. És ez itt a legnagyobb gond.

És ezek után nem teheted fel azt a kérdést, hogy én miért tettem ezt. Mert pontosan te voltál, aki a viselkedésével tolt volna el.

Jah, hogy én türelmetlen vagyok és éretlen. Hogy én vagyok az, aki nem bír várni. 10 emberből 10 nem várna rád. Én mégis vártam. Én mégis harcoltam érted, én mégis megpróbáltam bizonyítani, hogy te igenis elég vagy nekem. Persze ezt senki sem hitte el. Én mégis elhittem.

De ahogy te sem tudsz előrébb lépni, úgy én sem fogok akarni. És amennyire te nem erőlteted meg magad, úgy pontosan én sem fogom semennyire sem, mert nincs értelme. Mert nem adsz neki értelmet.

Pedig rám nem lehet azt mondani, hogy türelmetlen vagyok, hogy nem tudok várni, és sürgetek mindent. Mert sosem tettem, sosem fogom. Inkább hagyom elmenni a másikat, minthogy rákényszerítsek valamit.

Tudod... Egy év alatt "B"-vel összesen egyszer mondtam neki, hogy válasszon engem. És akkor is túl soknak és korainak éreztem. Pedig bántott, alázott és nem tisztelt, én mégis vártam rá, hátha.

Ő sem tisztelte az én türelmem, és a szeretetem, akkor Neked miért adnám meg? Miért Te legyél az, aki megérdemli a figyelmem és szeretetem? Mit is tettél le az asztalra, hogy én megnyíljak Neked? Mit is tettél le az asztalra azért, hogy feladjam érted önmagam?

Mit???

Mert én leraktam mindent. Csak nem láttad. Mert becsuktad a szemed, és csak az önös érdekeidet nézted. Azt, hogy Neked mi a jó, és mi nem jó.

Amivel megint csak nem lenne probléma, ha közben arra is odafigyelnél, hogy közben nem taposol át rajtam. Nem kell nekem adnod semmit, se szerelmet, sem érzelmet. Csak ne taposs át rajtam.

De te minden egyes nap áttapostál.

Akkor kérdem én. Miért is kellene még várnom? Mire is?

Arra, hogy vajon még meddig bírom? Mikor rokkanok bele? Mikor hagyom majd el magam?

Sajnálom, de pontosan elegen bántottak már ahhoz, hogy most még Neked is megengedjem. Mert Neked most csak is ez a célod. Más nem lehet. Mert akkor máshogy viselkedtél volna.

Azért mert egyszer valaki megbántott, azért még nem kell másokat is megbántani. Ne rajtam állj bosszút, mert valaki tönkretett már téged. Nekem elég volt mástól megkapnom már ezt. Nem kérem tőled Tőled.

És amúgy is!! Milyen jogon bántasz valaki mást egyáltalán? Mert hogy én és szerintem most más sem bántott téged. De ha bántottalak is volna, akkor sem tehetnéd ezt meg, amit te megcsinálsz.

Nem bánthatsz. Főleg te nem, aki konzervatív, előítéletes, és másképp látja a világot. Mert pontosan neked kellene tudnod, hogy ez másoknak mennyire is fáj!!!

Sajnálom! Hiányzol! De én már nem bírom!

Szép Jó Éjszakát!

Amikorra végre sikerül elhatározásra jutnom "MrKisfiú"-val, hogy mi lesz a sorsa, mindig valamivel levesz a lábamról. Nem tudom, hogy hogy csinálja, és hogy miért, de sikerül neki. Persze ez sohasem tart sokáig....

- Nah, de ezt nem értem, hogy érted? - Kérdeztem tőle, mert nem értettem az előző mondatát.

- Semmi

- Naaaaaaa

- :)

- Hmmm??

- Hmmm, hmmm

- Mi az a semmi?

- A semmi, az semmi

- Szívem. Ezt direkt csinálod? ... Jó mindegy..

- Ne mááár

- :/

- Szeetsz? :)

- Chhh.... Hát hogyne... Főleg ilyenkor....

A mai napig nem tudtam meg, hogy annak a mondatának mi volt a jelentése, amit nem értettem, és igazából nem is volt lényeges, csak játszadoztunk.

De mégis.... Hogy tehetett fel egy ilyen kérdést?? - Szeetsz? - Persze nyilván nem úgy értette, ahogy az van. De ez a szó tabu. A szívecske küldés tabu, az érzelmek tabuk. Egy, mert még korai, kettő, mert én már elmondtam neki, hogy itt nincs szó érzelemről....

De azért jól esett...

Nem igazán szokása a bókolás, nem tud becézgetni, és nem tud romantikus lenni. Azért a kevés romantikáért is meg kell küzdenem, ha egyáltalán sikerül.

De néha, amikor nem is számítok rá, akkor bedobja a nagy ágyút, nekem meg fel kell dolgoznom, hogy már megint, mit is csinál igazából...

De a jó pillanatok sosem tartanak soká... Elrontja, kifosztja, agyamra megy.....

- Mizu Anyus?

- Mizu Kisfiú?

- Aludnék veled, az a nagy helyzet

- ;)

- Nagyon is

- Hát ha ügyes leszel, akkor a héten még meg is történhet

- Huhhh, a jövőhét sokkal jobban hangzik....

- Nah felejts el, de tényleg, hallod...

Már felidegesített, 3 mondattal el is repítette azt a kis jót, ami tetszett. Felcseszett agyilag, és már tényleg ott álltam, hogy elkezdek csapkodni mérgemben....

- De most ha haragszol, ha nem... A most szombat nem lesz jó úgy, hogy ott is aludjak, max ilyen 2ig érnék rá...

- Agyamra mész.... Szívem akkor hagyjuk.... Én nem tudom máshogy megoldani, csak így.... Így is megmondtam barátnőmnek, hogy csak pár órán át számítson rám a szülinapján, nehezen de elfogadta... A jövőheti barátnőm ezt nem fogja tudni elfogadni, ő nem ilyen. Ott kötelező ott lennem végig. Szóval bukta ez a hétvége és a jövőhét is... Utána meg dolgozom, és az utáni hétvégén pedig az én szülinapom van....

Már le sem akartam volna írni ezeket neki, de úgy felhúzott, hogy folytattam:

-én nem vagyok már lassan képes arra, hogy basszus meggyőzzelek téged, hogy "aludj velem". Mintha basszus könyörögnék Neked...  tisztára ezt érzem... nem is értem, miért erőltetem. Nem kényszer a disznótor

- Nem errol van szo, csak vasárnap reggel dolgoznom kell, érted? Nagyon szeretném, de igy nem megy... Hidd el h nagyon szeretnem

- én mindig mindent megértek szívem... a szombattal is hozzád igazodom.... erről beszéltem.... h egy ideig ez megy... egy ideig meg tudom én oldani, hogy Neked jó legyen... de ez így nem jó!!!

- Nyugodj meg! ... Kérlek

- én nyugodt vagyok. rád bízom. itt vannak a feltételek, találd te ki!! majd én akkor igazodom...

-Figyi, szombaton at tudnek menni 1 re mondjuk. Azzal nincsen gond....De veled aludni akkor nem tudok...Es aaz meg nem jo ügye neked

- szívem... bármennyire is megmozgat ez az egész. vannak elveim, és feltételeim. Én ezt így tudom csak csinálni. Akkor beszéljünk 1 hónappal később, amikor már meg tudod te oldani, mert amit én szeretnék, az egyelőre nem jó. és ne fogd a munkára, mert azt pont megértem. De és most nem akarlak megbántani, de ebben látszik, hogy fiatal vagy, mert még nem ismered azt a szót, hogy áldozat. Én beáldoztam már mindent, hogy egy "aludj velem" működjön.... De én ehhez kevés vagyok! .... Nem csak én kellek hozzá!

- Tudom, es bigrespect meg koszi meg minden, de azert hadd ne érezzem mar magam szarul h nem vagyok annyira kiéhezett alpári disznó h mindent felredobok az alkalomert....munkat is pl....   Nagyon szeretném.... Hidd el.  Talalkozni is szeretnek veled

- Nem kell félredobnod a melót...

- Ne haragudj rám kérlek

- Nem haragszom

- De haragszol

- Nem rád haragszom

- Hanem?

- Nem tudom. Nem haragszom.

- Ezt jól megmondtad Husi :)

- Egyszerűen csak próbálok előrébb jutni, de nem megy .... Mintha mindig keresztbe akarnál tenni.... Mindig.... Nem direkt

- Nem akarok, hidd el

- Én elhiszem

- Elköszönök... Aludj jól Drágám....

Kiborította a poharat.... Tesze-tosza. Nem tudja mit akar, vagy azt nem tudja, hogy mit csináljon... De ennek így nincs értelme.

Annyira, de annyira szeretném, hogy ez működjön, de ehhez egyedül én kevés vagyok. És még egy nyamvadt "barátság extrákkal"-t sem tudunk összehozni, akkor minek erőltetném a többet?!

Fölösleges. Csak az időmet, az energiámat és az érzelmeimet húzza.....

De van benne valami, valami ami nem hagyja, hogy elengedjem....

Miért................................................................

A 3 írás mentes napon nagyon elgondolkodtam, hogy egyáltalán van-e értelme annak, hogy továbbvigyem a "kapcsolatunkat" akármilyen formában is.

Mivel "MrKisfiú" még nagyon kisfiúcska, így a kapcsolat ellen döntöttem. Viszont mást még ettől függetlenül ki lehet hozni a dolgokból.

Egy egész napon keresztül azon gondolkodtam, hogy hogyan is tudnám a tudtára adni, hogy én csak "barátság extrákkal" kapcsolatot szeretnék és semmi többet. Míg végül kikötöttem a legközhelyesebb célzással, egy számmal.  A Dance I Said Dance című számmal.

Végül átküldtem neki 3 nap után.

Meg sem akarta nézni a számot, szólván, hogy telóról nem tudja megnézni és magyarázzam el, hogy mégis miért küldtem ezt a számot.

- meghallgatod majd egyszer a számot, és rájössz.. vagy nem

- Megőrülök tőled

- Az csak jó ;)

- Nem jó :((

- Kicsi Szívem! Nem adhatok mindent a kicsi szádba. Meg kell tanulnod Neked is játszani egy kicsit

És azt hiszem itt megértette, hogy amíg meg nem hallgatja a számot, addig úgysem fogok semmit sem mondani...

Hazament, meghallgatta, húzta egy kicsit az agyam, hogy nem érti, mire én felkaptam a vizet és megmondtam neki, hogy ennek itt vége, és feladtam....

- Kedvesem. Tudod h én benne vagyok...

Persze itt már egyből minden kell, meg jó meg minden.

Ezek után próbálta kideríteni az időt, meg a helyet, amire nem mondtam neki semmi biztosat, csak hogy tudatni fogom vele, amint kitaláltam.... És aztán hirtelen feltette a nagy kérdéseket, hogy mégis miért?

- Annak ellenére szeretnéd, hogy nem igazán tudom h mit akarok ? Meg annak ellenére h Te sem tudod igazán?

- Én ezt akarom. És nem pedig mást. Próbáltam sokféleképpen a tudtodra adni. De máshogy értelmezted. Nem hiszem hogy mint kapcsolat, mi jól kijönnénk.. de más azért még mehet - Válaszoltam neki őszintén.

Aztán kikötöttem egy feltételt neki.

- Nálam a barátság extrákkal csak úgy működik, ha együtt is alszom a "baráttal". Vagy így, vagy sehogy. Innentől kezdve rajtad áll.

Elfogadta a kikötésem és visszatértünk az idő témára. Már megint nem tudtunk megegyezni. Ki gondolta volna. Eddig is ez volt, most mért lenne másképpen.

Megpróbálkozott azzal a felvetéssel, hogy egyik nap korán jön és későn megy, mert itt aludni nem tud. És hogy sokat nálam lesz...

- Itt nem az a lényeg h sokat. Hanem az alvás! - válaszoltam neki.

És akkor feltett egy aranyos kérdést, amitől még egy kicsit zavarba is jöttem:

- Velem szeretnél aludni? :)

- Igen. Meg nekem ez így jó. Így vált be. És így szeretem.

Melegség töltött el. Másként gondoltam innentől az együtt alvásra, és nem tudom miért, de jól esett, hogy ezt a kérdést feltette.... De nem tudtam sokáig élvezni a pillanatot, mert megint jött a következő tátott szájas írása...

- és miért gondolod, hogy mint kapcsolat, nem jönnénk ki jól? ez kicsit rosszul esik bevallom

Tudtam, hogy itt megfogtam. Hogy én vagyok nyerő pozícióba, és innentől kezdve megint én irányítok.

- Mert idegesítjük egymást. Én téged, te meg azzal h én idegesítelek. Nem tudunk megegyezni. És mindig én engedek. Ezt egy ideig meg tudom oldani, de hosszútávon nem.

- Ez butaság! én teljesen jól elvagyok veled.

Erre már nem igazán válaszoltam. Ezt a beszélgetést itt, így abba is hagytuk....

De....................................................

A második randi. Már vége is lett. Nem tartott tovább, mint másfél óra.

Szinte fölösleges is volt. Ezért bekocsikázni és hazakocsikázni, és még csak egy padon is ültünk....

Persze voltak olyan részei a randinak, amit élveztem, és információkat is megtudtam.

- Szerinted van ennek értelme? - Tettem fel a kérdést.

Már a randin éreztem, hogy ennek itt, így, ebben a formában nincs sok értelme. Nincs értelme érzelmeket belefűzni. Nincs értelme játszadozni, mert minek?!

- Nem tudom. Egyelőre nem tudom. Csak sodródjunk, és meglátjuk mi lesz belőle. - Jött rá a válasz.

Hazamentem, szurkolódtunk még egy kicsit utána chaten, és aztán hagytam az egészet.

Kíváncsi voltam, hogy ha én nem írok rá, akkor ő fog-e.

Megint én jártam rosszul. 3 napig nem írt semmit, még egy árva 'Sziát' sem.

Ezalatt a 3 nap alatt azt éreztem, hogy egyre inkább csak távolodom tőle, hogy nincs rá szükségem, és nem éri meg az a kicsi jó, amit nyújtani tud, azért, amennyit én lélekben és gondolatokban feladok.

A 2. írás mentes napon elmentem egy másik fickóval randizni. 21 éves volt. Még fiatalabb, viszont sokkal, de sokkal öregebb.

Ferrero Rocher-val várt. Kinézett vagy 30-nak. Idővel kiderült, hogy csak idősebb barátnői voltak, sok 30 feletti. Elvitt a Stexbe iszogatni, aztán elsétáltunk a Nyugatiig gyrosozni, és az esőben visszasétáltunk. Nőnek éreztem magam mellette. Kinyitotta a kocsi ajtót, levette a kabátomat, a helyes oldalán mentem mindig, és erre nagyon ügyelt, ő ment be mindig először az étterembe, ő fizetett és igazából minden ugyanolyan volt, mint "B" mellett.

A randi után hazavitt.

Éreztem, hogy egy ilyen Férfi kell magam mellé, aki nőként kezel, és nőként tisztel.

De nem tetszett. Helyes volt, jó volt, jól éreztem magam. 5 órán át randiztunk és végigbeszélgettük, minden a helyén volt. De ezt én már egyszer végigcsináltam.

És ekkor döbbentem rá. Azt akartam, hogy ez "MrKisfiú"-val legyen. Hogy ő ilyen legyen. Megint rájöttem, hogy van valami "MrKisfiú"-ban, ami miatt nem tudom elengedni.

De már az érzelmeim olyan szinten csorbultak, hogy nem tudtam, hogy mi tévő legyek.

Megváltoztatni úgysem fogom tudni, és nem is akarom, és valószínűleg pont ezért is mozgatja a fantáziám. Mert olyan betöretlen, és nem tudja, hogy mi kell a nőknek....

Érdemes-e..........................................

Második randi. Már megint a Városligetben kellett "MrKisfiú"-val találkoznom.

Én elhiszem, hogy messze lakik, elhiszem, hogy pasiból van és lusta máshová elmenni, és azt is elhiszem, hogy ez neki már biztosan bevált.

De nekem nem tetszik. Unalmas, nem jó emlék és még nem is a legromantikusabb. Mert ő nem sétálgat, üljünk le egy padra, ne menjünk semerre, csak a padon üljünk, lehetőleg a legközelebbin.

Én nem várom el, hogy vigyen étterembe, nem várom el, hogy vigyen ide-oda, és azt sem várom el, hogy pénzt költsön rám (Itt hozzátenném, hogy fogalmam sincs, hogy hogy áll anyagilag, és nem is érdekel!!). Nekem az a párkapcsolat már megvolt. Volt fényűzés, és dinom-dánom, meg minden. Erre nem vágyom, mert "B" pontosan elég volt ebből, és nem véletlenül keresetem az ellentettjét.

De a pénz nélküli randikban is van annyi lehetőség. Annyi romantika, annyi forró pillanat, hogy azt igazán szeretném. De nem egy padon akarok ülni egész randi alatt. Padon mással és máskor is ülhetek. Új dolgokat akarok felfedezni, és vele akarom felfedezni. Mert ez egy újabb kötelék lehetne. De nem hagyja.

Ő leültet egy padra, megcsókol és le sem veszi a számról a száját. Ami persze tök jó. És nem indiszkrét, nem próbál meg leteperni, csak amennyire én hagyom. Nincs benne a mérhetetlen akarat, ami kötelezne engem olyan dolgokra, amit még nem szeretnék.

De még mindig egy padon kell vele ülnöm, nem beszélgetünk és nem csinálunk semmit. Egy idő után ez untatni fog. És mégis ezt hogy magyarázzam el neki?!

Fiatal, és be van még szűkülve a látóköre. Nem tud még ötletelni, vagy amitől még jobban félek, hogy nem is akar. Mert minden ötletemre nem a válasz. Pedig ahogy eddig is az életembe, most is tudnék én lenni az ötletadó, hogy mit hol csináljunk.

Szívesen megmutatnék neki pár helyet, ahol már lehet, hogy járt, de egy másik szemszögből is megtekinthetné. Mondjuk az enyémből. Akár ő is elvihetne valahova, ahol már lehet, hogy jártam, de megmutathatná az ő szemszögéből. Mert akárhol is vagyunk, nem láttunk még eleget, hogy valami újat ne lehessen felfedezni.

Egy új grafitit a falon, egy megbúvó kis alkotást, egy újabb útvonalat, vagy akár egy egészen új világot.

De mindenre nem a válasz és még mindig azon a padon kell ülnöm. Amit már ha még nem is teljesen, de untig ismerek....

Azt érzem, hogy lekorlátoz. Nem hagy felszabadulni, és egy cellában tart. A cella zárját pedig én zárom be. Mert még reménykedek benne, ha onnan majd kilépek, tényleg egy új világ tárul elém.

Talán így érzi magát biztonságban? Ha megmarad a megszokott dolgainál? Vagy egyszerűen tényleg lusta. És nincs se kedve, se ereje egy kis erőfeszítést gyakorolni magára, hogy valami jobbat is csinálhassunk, amit még a végén ő is élvezhetne.

Mert a randi helyszínekre, amiket mondok neki, azokra vevő, de mégis mindig ott van az a MAJD szócska, amit nem tudok eltüntetni.

És persze ez nem csak a helyekkel, hanem az idővel is így van....

Kell-e...............................................

Az első randink és a levél után "MrKisfiú"-val következett egy borzasztóan hosszú hét.

Ami hibát el lehetett követni egy ismerkedés alatt, én úgy hiszem mindet elkövettem. Kezdetben a ragadóssággal, a követelőzéssel, a hisztikkel és a játszadozásokkal.

Persze most elkezdhetném ezeket kielemezni, hogy miért volt jogos a hisztim, vagy a ragadósságom, vagy a követelőzésem, akkor is hiba marad.

A hét közepén már egész jól alakultak a dolgok, még a hibáim ellenére is, tervezve volt egy második randi csütörtökre (Persze ezt a második randit is körülbelül 10ezer utalás után nyögte ki.), amíg megint nem bíztam el magam, és rontottam el mindent.

Egyik beszélgetésünk alkalmával túlfűtött a női gondolkodás, és az egyik mondatommal odaszúrtam neki, majd mikor megkérdezte, hogy ezzel mire utalok, azt mondtam neki, hogy tárgytalan....

- na akkor el is köszönök, mert ez gyenge pontom...

Felhúztam, ezzel igazán kihoztam a sodrából, majd megpróbálta még egyszer kideríteni a célját a mondatomnak, amire én bocsánatot kértem tőle, hogy nem kellett volna felhoznom, és hogy vegyük tárgytalannak és kezdjük elölről....

Még jobban kiakadt....

- De nem akarom elölről kezdeni!! Miért kell arra asszociálni, hogy csak dugni akarok ?

- Ne haragudj, bocsánat, túl lőttem a célon... Sajnálom! Ez nálam csak egy védekező mechanizmus....

- De minek ? Olyan görénynek nézek ki ?

Itt elszégyelltem magam. Nagyon ciki volt. Nem is értettem, hogy hogy lehettem ekkora barom. Megint bocsánatot kértem ezek után, és elárultam neki, hogy tartok tőle, mert még csak 22 éves, és a 22 évesek még nem azt akarják, amit én. Másban és máshol élnek... És még megismerni sem engedi magát, hogy a 100%-os bizalmam tényleg 100%-os legyen....

Másnap ezek után lemondta a randit. Persze kiborultam. Még jobban szidtam magam, hogy mekkora hülye voltam, biztos az előző napi vitából adódóan talált indokot a lemondásra.

Aztán kiderült, hogy nem volt igazam. Dolgozott. Este 8 óra után rám írt, hogy most végzett, és talizhatunk...

De én már nem voltam otthon, mást csináltam, és csak egy másfél órával rá tudtam volna szabad lenni. Természetesen neki az már késő lett volna... Így megint csak buktam a dolgot.

Másnap elmentem Pákozdra lovagolni az unokahúgom lovardájába, és persze mit nem hoz a sors, persze, hogy akkor dobta fel megint a talizzunk témát...

A szerencsém csak annyi volt, hogy pont akkor indultunk hazafele, így csak egy órával későbbre kellett rakni a randinkat....

Persze megint sikeresen összevesztünk, és én engedtem a vitában, mint mindig....

Minek....................................................

Miután hazaértem az első randinkról "MrKisfiú"-val, pezsegtem, repkedtem és egyből már a második randit vártam....

Még írtam neki a randi után, hogy hazaértem, és tudatosult bennem, hogy tényleg lett egy "közös" dolgunk, méghozzá az elköszönésünk :) 'X' mondja: Pu :), 'Y' mondja: Szi :)

Másnap egész nap várakoztam, ahogy ezt illik. Vártam, hogy írjon akár egy sort is. De nem írt. Egész álló nap azt lestem, hogy mikor fog végre bepötyögni egy nyamvadt kis szót is egy üzibe Nekem. De nem tette.

Este küldtem neki egy : -Chhhh - üzenetet.

Igazából utána elbeszéltünk egymás mellett (Bár a mai nap után már nem tudom) és megsértődtem, ő meg mit tudom én....

Másnap átgondoltam a helyzetet és próbáltam jófejkedni: - Nah mizu Kisfiú, kibuliztad magad? - írtam neki. Az utánalevő kis beszélgetésünk nem volt túlzottan színvonalas... 3/4 óránként örültem, ha jött valami válasz....

Mivel láttam rajta, hogy passzív, így küldtem is neki egy igen hosszú kis levelet: