Sangel

A tökéletes bőrkabát megtalálása százaléka a populációnkba igen alacsony, én mégis megtaláltam.

Az én alkatomra találni valami jó göncöt nem a legegyszerűbb, mert pont egy kicsivel vagyok nagyobb a "vékonyakra szabott" boltokban található legnagyobb méretnél. Ezáltal ha találok valami értelmeset, akkor vagy feszül rajtam, vagy marhára nem néz ki jól rajtam, mert nem rám tervezték.

Így voltam a bőr/nembőrkabikkal is. Sehol sem találtam olyat, ami megfelelt volna nekem, vagy méretben, vagy árban, vagy akármiben, de nem volt jó.

Aztán az éveken át tartó keresgélés után idén nyáron elhatároztam magam, hogy: - Jó-jóóó, okéé, bemegyek a turiba. Igaz nem szeretem, de ott mindig, mindenki talál valamit, ami egy kincs - Így én is belátogattam. Nem mondom, hogy túlzott rajongással mentem a sorok között, és azt sem mondom, hogy nagy kedvem lett volna minden héten az új árukat átnézni, de rávettem magam, hogy havi 1x minimum benézek, hátha én is megtalálom a kincsem.

Pár hónapos próbálkozásaim meghozták a gyümölcsét, és sikeresen rátaláltam életem eddigi legjobb bőr/nembőrkabijára.

TÖKÉLETES! Mintha még sosem hordták volna, sehol egy folt, vagy szakadás, öve megvan. Méretben mintha rám varrták volna. Hosszra pont addig ér, hogy a derekam és a "belem" nem látszik ki és ápol és eltakar feelingbe nyomja. Tökéletes!

Így aztán le sem lehet rólam szabadítani, imádom, és szinte már megkönnyezem, hogy túlmenően mindenkinél jobb kabátom van. Mert tényleg! Még nem nagyon láttam ennél jobb kabátot. És nem csak azért, mert az enyém, és mert jó, hanem tényleg olyan dream szerű. Amiről mindenki álmodja, hogy egyszer ő is talál egy ilyet.

Így hozta a sors, hogy azóta boldogabb vagyok. Merészebben megyek ki az utcára, és milliószor több bókot kapok. Mint tegnap is.

Éppen a "Lidliben" sétálgattam anyuval, mikor két idősebb bácsika beszélgetését elcsípve rájuk néztem. Nah nem is kellett több. Az egyik "beszédesebb" bácsika az egész Lidliben üldözött, hogy mosolyogjak rá, és a szemeim, és hogy nálam alszik. Hogy csináljak neki reggelit, és hogy álmaiban egy ilyen gyönyörű nő készíti a reggeli omlettet neki. Persze az egész Lidli minket nézett, bárhová is mentem, az árgus tekintetek engem néztek és mosolyogtak rám, jelezve, hogy IGEN, ők is hallották a bácsikát.

És igen! Tényleg boldogabb vagyok, mióta megleltem. Mert persze nem ettől kéne függővé tennem a boldogságom. De aki már talált magának olyan "igazi" ruhát, kabátot, cipőt vagy bármi hordható kiegészítőt, az tudja, hogy ilyenkor még a nap is szebben süt, ha viseljük!

Néha egy kis kabát is közrejátszhat egy kis boldogság elcsípéséhez....

Szerelem.............................................

Nem rég sétált ki az ajtómon 'Huss' exe. Érdekes egy "meeting" volt. Nem az ő részéről, hanem az enyémről. Mintha megváltozott volna a látásmódom, és nem általa, hanem miatta.

Nah de kezdjük az elejéről.

Két hónapja nagyjából kiderült, hogy az idei évet nagy valószínűséggel munkanélküliként kezdem, mert bezár a munkahelyem. Nem igazán tört le ez a gondolat, mert a nagyképű fölényességemmel azt hittem ez engem nem érint, hisz pikk-pakk találok másik helyet. Így aztán be is adtam az önéletrajzom 'Elvis' haverom helyére.

Az interjú adott volt, nagy örömmel fogadtak, az elbeszélgetés jobbra nem is sikeredethetett volna, így a próbavágáson nem is agonizáltam. Leszakítottam nagy nehezen, mégis játszi könnyedséggel két hajmodellt és megindultam a próbamunkára. Persze a félsz bennem volt, de az önbizalmam erősebb volt.

Aztán levágtam először a női hajat. Amikor átadtam a stafétát a munkám ellenőrzőjének, az első mozdulatából már tudtam, hogy a próbán elbuktam. Az első fésű emelésénél megláttam a hibát, amit vétettem (Amit annyira azért nem fogok megmagyarázni, mert nem volt hatalmas hiba,ha tudták volna, hogy miért vétettem)

 és tudtam, hogy bármennyire is lehet 100%-os a következő férfi hajvágásom, nem segít ki a gödörből...

Nem volt nehéz rájönnöm, hogy igazam volt, és bármennyire is vágtam le profina  férfit, nem jött be nekik a nőim. Persze itt még tartottam magam, mert az önbizalmam kevésbé lankadt le, mert az összes kolleganőm bíztatott, és mondták, hogy hülyék, ha nem látják, hogy jó fodrász vagyok.

De ahogy telt-múlt az idő, a hirtelen jött önbizalmam, mint az adrenalin is, kezdett elszállni belőlem. De még mindig nem bánkódtam, mert még volt két konkrét kiutam a munkanélküliségből. Az első, hogy nem mondanak fel nekem, hanem áthelyeznek, a másik pedig a bezárt üzletünk helyére újonnan nyíló következő fodrászat volt.

Mint ahogy már kiderült, mégiscsak felmondtak, és a megmaradt két útból, már csak egy lehetőségre futotta...

Az ilyeneknél kezdik azt elemezni, hogy nehogy a két szék közül a padlóra ülj. És emiatt az önbizalmam nem hogy csak csökkent, de a béka feneke alá esett, és már kezdtem kételkedni abban, hogy egyáltalán fodrász-e vagyok, vagy ha az is vagyok, akkor ez-e a szakmám, és hogy ebben kell-e maradnom, vagy inkább nézzek más fele?!

De fittyet hányva mindenre, nem gondoltam rá, nem nézelődtem, és nem kezdtem el igazándiból munkát keresni, csak szimplán a szőnyeg alá söpörtem a problémáimat.

Ezzel csak az volt az igazi probléma, hogy a szőnyeg alatt a bűntudatom igazán nagyra nőtt, és nem hogy buckát képzett az életembe, de már elég komoly szinten kezdett kikandikálni alóla, emlékeztetve engem arra, hogy: - Hahóóó! Munkanélküli vagy! Egy szar ember vagy. Nem is vagy fodrász! Béna vagy! Lúzer vagy, mert úgysem fogod tudni megoldani az életed! - Hasonló kiáltások tengerén eveztem, és egyre jobban hittem ezeknek a hangoknak.

Míg nem megérkezett 'Huss exe'. Igazándiból először őt az első próbás helyemre próbáltam volna elcsalni, de akkorra már valaki másnak ígérkezett el, így őt akkor buktam. De most, hogy már csak egy utam maradt a háromból, gondoltam erre megpróbálom megszerezni. Meg is lett. De a megbeszélt időpont nem jött össze, neki meg sürgős lett volna a hajvágás, így bevállaltam ma reggelre itthon a haját, és megint férfi modell nélkül állok neki az új interjúnak.

Az új interjúnak, ami holnap lesz. Ami a kis buckát a szőnyeg alatt nemhogy felnagyította, de óriási hegyekké varázsolta, amit képtelen voltam megmászni.

Aztán jött nem rég 'Huss exe', és a hegyből dombot csinált, aztán a dombból síkságot, és a szőnyegem alatt már lassan csak egy kis problémányi porszem maradt, pontosan a hajának hosszával arányosan.

Nem ő varázsolt el, vagy töltött fel önbizalommal, hanem az ollóm.

Viszonylag rég volt már a kezemben. És miközben vágtam a haját egyre inkább azon gondolkodtam, hogy ez most megy, akkor a próbavágáson miért ne menne?

A végszó leginkább az volt, mikor meglátta a tükörben az alkotásom, és megdicsért, hogy nagyon jó lett, és hogy erre nem is számított, hogy ennyire jó lesz.

Azt hiszem ez a löket kellett ahhoz, hogy most már nem túlzott, de elegendő önbizalommal újra elhiggyem, hogy én igenis FODRÁSZ vagyok, és bármi történjék is holnap az állásinterjún, akkor is fodrász maradok, még ha egy kicsit nehéz is lesz utána, ha esetleg nem sikerülne.

De úgy érzem, ennek most itt mennie kell, és remélem menni is fog.

Néha fogalmunk sincs arról, hogy éppen kit segítünk át szimplán csak a jelenlétünkkel az igazi útjukra....

Vagyok...................................

Hát eljött az idei évben is ez a nap. Az állandó letargia napja. Immáron 4. éve.

Már nem azért nem szeretem ezt a napot, mert 4 évvel ezelőtt egy olyan embert ismertem meg, aki tönkretette a belső énem, hanem egyszerűen már csak egy rossz ómenje van.

Igazából 'B'-vel megint rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, és már csak barátok vagyunk. Nem mondom, hogy néha nem csúszik be egy kis extra, de az már csak a slussz poén.

Már nem úgy tekintek rá, akit egykoron szerettem és már nem úgy tekintek rá, aki egykoron szétmarcangolta a szívem és a lelkem. Olyan lett számomra, mint egy új idegen ember, aki a barátság szónál nem jelenthet többet.

Ha ránézek nem az jut eszembe róla, hogy Mi egyszer egykoron, hanem leginkább egy szórakoztató eszköz.

Az egész közös múltunkból már csak ez az egy elfeledett nap van, amire már csak én emlékszem. Az is csak talán azért van, mert képes vagyok olyan dolgokra évekig emlékezni, ami egyszer még fontos volt. Mint a képre, amikor először megcsókolt Ramy, vagy amikor először elköszönt tőlem Tomi, vagy amikor először a szemébe néztem a Ferinek. Ezen a napon példának okáért 'B'-t láttam meg, a majdnem tökéletest.

És ahogy a múltam sosem feledem, így őt sem. Viszont teljesen máshogy fáj ő, mint a másik 3. Sokkal kevésbé....

Mert ő neki okkal lett vége. Okkal váltunk el, és volt miért eltemetnem.

Míg az első 2-3 szerelmemet soha. Őket még nem tudtam igazán eltemetni, és bármikor ha meglátok egy ismerős vonást, egy fuvallatot, összeszorul a szívem és sóvárgok a 'B' előtti időkbe. Míg 'B' idejébe sosem teszem.

Azon is gondolkodok ám, hogy csak áltatom magam, hogy csak elhitetem magammal, hogy 'B' nem fontos, és hogy tényleg csak egy barát, és hogy csak én hazudok egyedül. És a tényleg tényleg tényleg lassan értelmét veszti. De az a tényleg tényleg nem érzek semmit, most talán igaz.

Ha belenézek a jövőmbe, őt már nem látom. Ha belenézek a jövőmbe csak egy szőke kisfiút látok. És csak abban tudok reménykedni, hogy ez a kép tényleg valóra válik. Hogy egyszer majd a szőke kisfiú nekem mondja majd, hogy Anya. És én leszek az, aki az apjával együtt örökkön-örökké.

Mekkora butaság már, hogy lassan kezd eljönni annak az ideje, hogy arról álmodjunk, hogy van még valaki a Földön, aki ugyanerre vágyik, és pont velem, és még teljesül is. Miért van az, hogy ami a legfontosabb lenne a világon, az a legelértéktelenedőbb dolog lett hirtelen. És miért van az, hogy minden, mi valójában értéktelen az lett a fontos....

Én a Családomat akarom!

És ha bármikor is latba kellene vetni, hogy kitől lett volna a legszebb gyermekem, az még mindig a Feri lenne...

Nem is megyek bele már ebbe a témába, mert nem szabad a múltban járnom, a jövőmre kell koncentrálnom, és valahogy ki kell lábalnom ebből az elcseszett munkanélküli, tétova, láblógatós életből!

(Amúgy elkezdtem edzeni)

Baszott egy nap....

Tovább........................................................

A legutóbbi bejegyzésem óta sok minden történt, és közben semmi.

Az év utolsó hónapját négy nap túlórával, azaz 34 órával végeztem, amit nem fizetnek ki, ingyen ajándékoztam annak a cégnek, aki 2014 január 2-án végül felmondott nekem.

Nah jó, egy kis túlzás van benne, illetve nincs, de nem olyan vészes. A lényege az, hogy a szalon december 31-én bezárt, és nem tudtak máshová áthelyezni. Így a 2014-es évemet munkanélküliként kezdem.

Aztán ott van a pénz dolog is, van, volt, nincs éppen. De majd csak lesz. Megoldom, ahogy eddig is.

Mindennap csörög a telefonom, a vendégeim keresnek, hogy hova tovább, hogy oldom meg, mikor dolgozok már. A választ még nem tudom, így próbálom elnapolni a hívásaikat, címszó alatt, hogy majd értesítem őket.

Körülbelül 2 hónapja folyamatosan minden egyes nap minimum 1, de van amikor 10-en megkérdezik tőlem, hogy akkor most pontosan mi is lesz. NEM TUDOM!!! És már idegbeteg vagyok ettől a kérdéstől, hányinger kap el, hogy csak HAGYJATOK MÁR VÉGRE BÉKÉN!!

De nem tehetem, mert a vendégeimet nem ereszthetem szélnek, értük dolgoztam az utóbbi fél évben, és a megszenvedett munkám gyümölcsét nem hagyhatom megpimpósodni... Csak most nem....

Aztán ott vannak a fiúk. Hát ott is rengeteg változás történt, és közben sehol semmi.

'MrKisfiú' csontja végleg dobva lett, mert ő dobta az enyémet, én meg nem mentem utána... Néha még lájkolgatja a képeimet, egy Boldog Karit üzivel is megspékeltük a dolgokat, majd aztán ennyi.

'MrKémia', nah ő nagyobb falat volt. Találkoztunk még párszor, de az a kémia sosem jött össze, mintha egy kutyát meg egy macskát próbáltunk volna összeboronálni, és nem érdekelt volna minket, hogy a kutya azért csóválja a farkát, mert játékos kedvében van, a macska meg azért csóválja, mert tiszta ideg.... Nem ment, és nem is fog. Feladtam, nem hajtom.

Aztán itt van 'MrD'. Levágtam a haját! Úhhh, nah az kemény volt.... Tudniillik, hogy én lámpalázas típus vagyok, ő meg makacsul imádja a profin levágott haját, mindene a haja... Jó kis összeállítás, de győzedelmeskedtem, és marha jó lett a haja. De a dolog itt meg is állt, nem lesz egy jó darabig semmi köztünk, de nincs is rá szükség úgy gondolom. Az a hajó tavaly már elment.

'B' kérdése érdekesebb. Beszélünk, viszonylag sűrűn. Illetve annyira nem sűrűn, de az utóbbi évekhez képest egész sokszor. Érzelem nuku, barátság ON. Plusz egy kis extra. Pont elég ő nekem most egy kis szórakozásra.

Aztán itt van az ász a kezemben, mégsem tudok vele játszani.... 'MrHardy'. Igen, 'MrHardy' visszakerült a képbe. Karácsonykor, 26-án rálestem az adatlapjára, és nem láttam már a "barátnős" képeit, így gondoltam egye-fene, megpróbálom... Írtam neki:

- Kellemes Ünnepeket :)

És válaszolt rá... Nah erre nem számítottam...

- Szia :) Köszönöm! :)

Bonyolítom az életem, mégis nekem oly egyszerűnek tűnik. Másnál kiverem a biztosítékot, én meg így érzem magam kellemesen.

Ma reggel 'B' keltett 9kor, hogy ma ráér. 10-re már nálam is volt.

Eleinte furi volt újra "úgy" hozzáérni, nem is ment egyszerűen. Neki sem. Elnevettük magunkat már az első csóknál is, és abszolút nem éreztem azt, hogy ez már valaha megtörtént. Még mindig elrejti az agyam a múlt emlékeit, és még mindig nem érzem azt az érzést, amit egykoron éreztem.

Próbálom keresni, kajtatni, hogy mégis merre van a rég múlt szerelem, de egyszerűen nem találom sehol. Úgy látszik teljesen regenerálódtam már, és töröltem minden érzést, elfelejtettem minden érzést, és az a kicsi seb, amit hagyott, az 7 lakat alatt őrzött páncélteremben van, aminek még én sem tudom a kódját.

Úgy tűnik még 'B' sem. Nem tudja újra előhozni, és ennek nagyon örülök.

Belecsaptunk a lecsóban, és egy átbeszélgetett hancurkodás lett a vége. Ami jó volt, meglepően jó.

Egyetlen egy dologra tudtam csak emlékezni "belőlünk", méghozzá a mozdulatainkra. Nah az ismerős volt, azokat újra felismertem, és megint ráeszméltem, hogy még mindig ő a legjobb.

Nem voltam gátlásos, nem érdekelt, hogy milyen testi hibáim vannak, nem takargattam magam előtte, nem paráztam, hogy mit lát és mit gondol, ami miatt még kellemesebb lett a vele töltött időm.

Még arra is rá tudtam venni utána, hogy fél 2-re dobjon el az állásinterjúra (később írok még róla), hogy ne kelljen gyalog mennem. Esküszöm, mint egy rég megszokott házaspár, nem voltak tabuk, és nem voltak gátlások, csak kértem, és csinálta. Mekkora jó volt már! Semmi feszengés, csak vagyok és kész, nem zavarjuk egymást.

'MrKisfiú' 'B' jelenlétét egyszerűen minden alkalommal megérzi. Amint 'B' belépett a küszöbön, már kb kaptam az üzit, hogy mizujs?

Megsértődött szerintem, mert megnéztem, amit írt, de rá 3 órával válaszoltam, és most ő nem válaszol. Nem zavar. Vannak nála jobban teljesítőim is :)

Összegezve az utóbbi kis időmet, azt mondhatom, hogy húúúhaaaa.

Egy hete talizam 'B'-vel, csacsogtunk, kajáltunk, majd hazamentem és készülődtem 'MrKisfiú' első igazi akciójára, ami nem volt annyira rossz, de túl kevés is volt...

Aztán hétvégén taliztam 'MrKémia'-val, csacsogtunk, és végül csak megcsókolt utána, nem volt rossz, de sietnem kellett, mert már jött is 'MrD'.

Nah 'MrD' alakítása aztán tényleg nagyon jó volt.

Aztán ma reggel beficcent 'B', és megmutatta, hogy egyik srác sem olyan jó, mint ő, bármennyire is elfelejtettem már ezt :D

Mondjuk azért neki ott van az a rengeteg idő, amit együtt töltött velem, úgy nem nehéz jónak lenni, de hála az égnek látom a fantáziát 'MrD'-ben és még talán 'MrKisfiú'-ban is. 'MrKémia'-ról meg még nem tudok nyilatkozni...

Bármennyire is undorítónak tűnik az életem, és más szavával szinte szembe köphetném saját magam, de nem fogom és nem is akarom.

Betöltöttem idén azt a kort (nem ér itt tüntetni, hogy de még mindig milyen fiatal vagyok így is), amikor már nem tudom azt mondani, hogy húúú de fiatal vagyok. Amikor kicsi voltam, én teljesen azt hittem, hogy 24 évesen ilyenkor már férjem és gyerekeim lesznek, de minimum egy. És most mi van? Semmi? Még férj jelölt sincs, nem hogy gyerek.

Az utóbbi pár évemet eléggé befásulva töltöttem, és még amikor azt hittem, hogy nem is, most rájöttem, hogy de is! Le voltam harcolva, és letargikus állapotban voltam, elhittem, hogy senkinek nem kellek, és nem is fogok, még ha ez nem is látszott rajtam. Elhittem, hogy ezzel az alakkal már többé nem lehet jó a szex sem, sem más sem. Még ha volt is akivel együtt lehettem. Teljesen bebeszéltem magamnak a hülyeségeket, és most mint egy gyerek a cukorka boltban, én is mindent felfalok és kipróbálok.

Fiatal vagyok még, és megtehetem, ha ez valakinek szúrja a szemét, akkor szúrja, engem nem érdekel. De amíg nem jön a nagy Ő, addig élvezni fogom az életem, és búcsút intek az utóbbi 3 évemnek, ahol csak is rosszul éreztem magam.

Mióta felmentem a társkereső oldalra (már rég töröltem magam), azóta biztosabb vagyok önmagamban, és ha még a szerelmet nem is találtam meg, önmagamat viszont igen. Azt a régi önmagamat, amit eddig sikerült visszafognom, mert azt hittem kell, de nem kell és nem is fogom!!

Így érzem most jól magam, és bárcsak minden egyes hetem ilyen lenne. Nézzenek inkább hülyének az emberek, de tegnap, még ráadásul 'B' előtt, tegnap a melóban egész nap énekeltem. Évek óta nem énekelgettem más előtt. Sőt már itthon sem szoktam. Tisztára jól éreztem magam, és ez most így nagyon jól esik, jó a bőrömben lenni!

Bár minden hetem ilyen lenne....

Léha...................................................

Igazán letörten indultam neki a szülinapomnak. Ami egy kicsit aggasztott, hogy de hát mégis csak szülinapom van, mégsem tölthetem én ezt szomorkodva, így elhatározásra jutottam.

Szombat este végül csak összeraktam magam egy kis bulira 'MsG'-vel és a hugicájával. Ami végül nem is lett túl nagy buli, igazából mentünk és szinte már jöttünk is haza. Visszafele még megálltunk a mekiben kajálni egyet és körülbelül ennyi.

Úgy gondoltam, ha már nem rúgtam be, nem döntöttem ki a ház falát, és nem táncoltam egy hatalmasat, akkor valahogy szebbé varázsolom az éjszakámat!

Ráírtam az összes tartalékomra, hátha valamelyik teljesít egy szépet.

'MrKisfiú' kocsmatúrán volt, ezért nem válaszolt, 'B' aludt, ezért nem válaszolt. 'B2' nem aludt, de a múltkor én sem válaszoltam neki, így most ő nem válaszolt nekem. Aztán 'SzépKezű36-osBarna' meg nem időben válaszolt. Így arra jutottam, hogy rádobok face-en egy üzit 'MrD'-re és arra a pasira, akivel találkoztam a társkeresőről és nem volt meg köztünk a kémia, 'MrKémia'. Mind a ketten szintén aludtak....

Először 'SzépKezű36-osBarna' jelentkezett be olyan 3 körül. Annyira be volt rúgva, hogy mint kiderült, az első 5 percben azt sem tudta, hogy kivel beszélget (jó azóta rájöttem, hogy ő pont nem tudta az új számom, mert mostanában face-en tartjuk a kapcsolatot). Ott jöttem rá a dologra, hogy valahol nagyon el van tévedve, amikor 8x próbálta összerakni azt a mondatot, hogy bejelölne engem facebook-on, ha lehet.

- Te most kajak nem tudod kivel beszélsz?! Szívem lassan csak két éve vagyunk ismerősök a facebook-on, és elég sokat beszélünk ott! :)

Mire végre rájött, hogy végül is kivel beszél, addigra teljesen becukisodott, és már olyanokat mondott, hogy miért szeret engem, hogy velem jó "úgy" lenni, és hogy még beszélgetni is lehet velem.

- Azért SZERETLEK, mert veled lehet beszélgetni! - mondta egyszer csak.

Jóóóóó, be volt rúgva, nah de berúgva se mondjon már ilyet az ember fia, amikor mi csak "barátok" vagyunk egy-két extrával :)

Miután nem tudott meggyőzni róla, hogy menjek át hozzá( nem akartam már átmenni, befáradtam addigra, és késő volt már... Előbb kellett volna kelnie....), úgy letettük a telefont. Majd 2 percre rá megint felhívott és belesúgta a telefonba:

- Gyere át Szívem!

Nem mentem át, inkább lefeküdtem aludni.

A sok szülinapi köszöntésre keltem, hogy fél7kor már nővérem zaklatott telefonon, a sok pittyegésre minden facebook üzinél és bejegyzésnél... Már a hajam téptem, hogy nem tudok aludni, így felkeltem. Sok olyan ember köszöntött fel, akik az utcán nem is köszönnének, és sok olyan, akiken meglepődtem, és volt jó néhányuk, akiktől nagyon is jól esett....

Aztán kora délután beindult az élet. És az én kedvem is egyre jobb lett.

A sort 'MrKisfiú' kezdte meg. Felhívott. FELHÍVOTT.... De hogy minek?! :D Megmagyarázta, hogy ő annyira berúgott éjszaka, hogy nem hogy át, de még haza is csoda, hogy hazaért... A szülinapi köszöntése nem volt túlzott, és miután kibökte azt az egy mondatát, már mondta is tovább a sztoriját, aztán letette....

Már nem lepődök meg rajta, és lassan már tényleg nem is érdekel.. Túl kevés, túl későn. Igaz a mondás :)

Aztán 'MrD' bejelentkezett, hogy aludt. Igen meglepő volt, hogy ilyen normálisan és pozitívan állt hozzám, és még fel sem kellett nagyon hoznom, már utalt rá, hogy valamikor "filmezhetnénk" egyet. ;) ezt is sikerült visszaépíteni ;)

Ezek után 'MrKémia' is bejelentkezett, hogy aludt, de mizujs?! - Csacsogtunk egy sort, közben a gyerekekkel játszottam, és nem is igazán voltam ott teljesen.

'B'-től nem vártam volna soha, hogy felköszöntsön szülinapom alkalmából, mert nem is tudja magától, mikor van. És az egyetlen szülinapom, amiről nem feledkezett meg, az az volt, amelyiken szakított is velem.

És ezért is lepődtem meg már estefele, amikor megláttam, hogy csörög a telefonom és 'B' volt az. Felköszöntött, és magyarázkodott, hogy miért nem válaszolt az sms-emre...

- Szívem! Van két ujjad és mellett másik nyolc, 5 betűt könnyen letudsz ilyenkor írni, még hogy: Nem jó! - Mondtam neki.

Aztán megmondtam neki, hogy ne magyarázkodjon, nincs rá szükség, és kb leráztam, mert a gyerekek kb akkor mentek haza, és nem értem rá vele csacsogni.

Utána 'MrD'-vel beszélgettem, megint olyan volt, mint régen, csak most semmilyen lángocska nem bitorolta a gondolataimat, és tiszta fejjel tudtam válaszolgatni neki.

Sikerült kihoznunk egy esti talit belőle, és hogy átjön majd 10 után, mert addig dolgozik. Nekem még jó is volt így, volt elég dolgom előtte, és ő is amúgy is mindig késik, úgyhogy időben pont jók leszünk.

Közben elkezdtem újra beszélgetni 'MrKémia'-val, és csak lebeszéltünk egy gyors talit 9-re.

De mire már le is beszéltem 'MrKémia'-val a randit, 'MrD' írta, hogy lehet tolni kell holnapra a talit, mert nem biztos, hogy meg tudja oldani.

Gyorsra zárva a dolgot. Taliztam 'MrKémia'-val, csacsogtunk egy két órát, de a kémia még mindig nem volt meg, aztán nagy nehezen búcsúkor csak megcsókolt. Ami annyira nem volt rossz, de nem borította el tőle az agyamat a rózsaszín köd sajnos.

Hazaértem, és 'MrD' írta, hogy akkor mégis csak tud jönni. Pont jókor ( :

Kaptam az sms-t 'MrKémia'-tól:

- Nah megvolt a kémia?

- Finom, puha volt a szád :) - Tereltem a témát.

Végül face-en folytattuk a beszélgetést, és mint kiderült, neki tetszettek a dolgok, és próbálta kitalálni, hogy hogyy tudjuk majd megoldani a talikat, ha ennyire idő hiányban szenvedünk. Én meg imádkoztam, hogy csak menjen már aludni, mert mindjárt itt lesz 'MrD' és nem akarom az idejét rabolni a beszélgetéseimmel.

Az imáim meghallgattak, 'MrKémia' ment aludni, 'MrD' meg megérkezett.

Nem kellett sok és már le is tepert, úgy ahogy régen, igazából minden olyan volt, mint régen, és jó volt minden benne. Basszus tényleg jól csinálta azt, amit csinált, és nem véletlen volt, hogy 'B' óta ő volt az egyetlen, aki így felpezsdített. De hála az égnek most már nem érzelmileg, csak testileg.

Időben fogta magát, és hazament, nem kellett arra várnom, hogy tessék, menjél már, hanem pontosan tudta, mikor van annak ott az ideje. Valahogy érzi, hogy hogyan kell az időt kezelni ;))
 Összebújtunk, beszélgettünk, majd 20 percen át simogattam a haját, és a lazulás után hazament. Perfekt!

A jó ég tudja már, hogy mikor feküdtem le mosollyal a számon, de már biztos, hogy rég volt.

Így az idei szülinapom végül is amennyire rosszul indult, annyira sikerült is feldobnom, feldobatnom :)

A tartalékok mindig a legjobb eszközök a boldogsághoz vezető úthoz....

Felpezsdítve................................................

Ötödik nap telik el 'MrKisfiú' látogatása óta. Persze megint csak nem beszélünk, még egy "Sziát" sem. Amivel nincs is probléma, mert viccesen jeleztük egymásnak, hogy nem lesz. De persze azért titkon reméltem....

Fölöslegesen bizakodom, mert miért is lenne?! Még én magam sem tudom, hogy kellene-e, akkor ő meg minek írna?! Eddig is én voltam a kapcsolatunk fenntartója....

Itt most nem is ez a lényeg.

Aznap, mikor 'MrKisfiú' megfordult nálam, előtte levő óráimat 'B'-vel töltöttem. Elmentünk ebédelni egyet, aztán órák hosszat az "új" verdájában beszélgettünk.

Sem ő, sem a verdája nem tetszett. Persze 3-as bömös, a kedvencem (volt), de amint beültem, hiányzott a kis Civic, a jól megszokott, kényelmes, barátságos Civic. De az már sajnos másnál van....

Úgy nézett ki, mint egy 37 éves bőrébe bújt 18 éves, hülye frizurával, hülye kocsival, hülye sállal.... Én értem, hogy kapuzárási pánik, meg mekkora menő, de nekem ez nem tetszik....

Az élete is ilyen lett, mű, szar, minden csak a látszat... Úgy látszik nem csak egy-két kaput nyitottam meg nála.... És sajnálom. Az a 'B', akit én egykoron szerettem (már el sem tudom hinni, hogy volt ilyen), már nem létezik. Helyette egy balfasz van....

Nah majd a részeltekről később, hogy miért is gondolom így....

Holnap lesz a szülinapom. És én itthon fekszem az ágyamban és tudom, hogy holnap is ugyanezt fogom tenni. Senki és semmi nem fogja feldobni sem a mai, sem a holnapi napom. Egy kész csődtömeg vagyok....

Tudom, hogy sokan szeretnek, és azt is, hogy egyszer majd sokkal jobb lesz. De most szinte az egész világra haragszom, hogy pont ilyenkor vagyok egyedül...

'MsPrincess' úgy döntött visszamegy egy hétre dolgozni, unatkozik itthon.... ((végül is csak a szülinapom lett volna az ok, hogy maradjon.... ) nem mellesleg én mindig, minden szülinapján ott voltam, ő még egyet sem töltött velem igazán)

'Huss' visszament Ausztriába, pont ma! Meg tudta volna oldani, hogy maradjon még egy napot, mert csak hétfőtől dolgozik, de nincs pénzük, inkább most mennek.... (végül is évek óta nem jön el emiatt, most lett volna lehetősége velem lenni, de nem....)

'ExBFF' elutazott 'MrYellowAlfa'-val valahova vakációzni... Már fel sem hozom témába.... Lényegtelen, hogy én mit gondolok....

'MsG' itthon van, ma dolgozik estig, holnap 2-től dolgozik, még ő az egyetlen, aki eljönne, ha akarnám.... De már nem akarom....

És akkor itt van a nővérem.... Egyéb családi okok miatt úgy döntött, hogy lepasszolja a két gyereket hétvégére anyunak, hogy vigyázzon rájuk.... El mehet a ***-ba.... A kibaszott önös dolgai miatt még én nem tudom megtartani a szülinapom, mert a gyerekek itt vannak, úgyhogy még be sem rúghatok....

Aztán a fiúk...

'MrKisfiú' kocsmatúrára megy, amúgy sem aludna nálam... Ki gondolta volna.... Pont úgy, ahogy Ferivel is volt... Röhej....

'B', áááh hagyjuk már.... Sosem emlékezett meg a szülinapomról, az egyetlen egy esetben is, inkább szakított velem aznap, nemhogy még megünnepelni....

Így aztán úgy tűnik egyedül maradok, az ötödik napon letargiázok, és befásulok... This is a fucking great day :)

Igen most morci vagyok, és hisztis. Ha megérti valaki, ha nem. De rosszul esik. A 18. szülinapom óta nem volt egyetlen egy normális szülinapom sem. Ami azt jelenti, hogy ez lesz a 6. szülinapom azóta. Nem elég az, hogy betöltöm pont azt a kort, amit sosem akartam, de még kibaszott szarul is kezdődik....

Szarul esik, mert én már annyi, de annyi szülinapot tartottam, annyin ott voltam (mindig), és annyi mindent megtettem már a többiekért, hogy igenis marhára szarul esik, hogy senkinek eszébe sem jut, hogy egyszer az én szülinapomat szervezzék, hogy egyszer én legyek az, akinek valóra válik a dream szülinapja....

Lehet, hogy megint csak én vagyok az önző....

Fuck these days......................................................

Annyi mindent hittem már, annyi mindent képzeltem és gondoltam már, hogy nem tudom, hogy hova rakjam az igazságot, vagy egyáltalán, hogy tudom-e.

Sohasem találkoztam még olyan emberrel, akiről valamilyen szinten nem tudtam volna megmondani, hogy ki ő, mi ő, vagy éppen hova kategorizáljam be, vagy egyáltalán mit is gondolhat rólam, az életről, mindenről.

This is the end of the story. Azt hiszem, vagy is szeretném, hogy az legyen, mert már annyiszor zártam le, és annyiszor kezdtem bele megint újra, hogy most már ténylegesen meg kellene tennem azt a bizonyos pontot a végére... De valamiért, valahogy sosem sikerült, és ezt nagyon is sokszor észrevettem, de nem akartam vele mit kezdeni, és csak hagytam úgy a levegőbe lógni, hagytam, hogy bekebelezzen az az érzés, hogy nekem ezt itt és most meg kell tudnom. De bármennyire is próbálkoztam, sosem sikerült a végére járnom.

Valami van. Valami furcsaság van 'MrKisfiú'-val, és nem tudom meghatározni, hogy mi az.

Egy pár nappal ezelőtt sikerült elérnem a célom, és sikerült meghódítanom egy estére 'MrKisfiú'-t, és rávettem, hogy átjöjjön hozzám. Bár a siker nem volt osztatlan, és még abban sem vagyok biztos, hogy megérte, de sikerült megint egy újabb énjét meglátnom ez alkalommal, és egy újabb teóriát felépítenem róla. Méghozzá a "stikkes" oldalt.

Nah nem azt mondom, hogy gyogyós, és be kellene záratni, de azt hiszem megfejtettem (mint eddig mindig :D )...

Depressziós. De most ő tényleg az. Nem úgy, ahogy a divat csinálja, nem úgy, ahogy mások mondják és használják, hanem úgy, ahogy az valójában létezik.

- Mindennap ugyanaz, mindennap felkelek, elmegyek dolgozni, 6kor végzek, majd hazamegyek, alszok, és másnap újra kezdődik elölről....

- De miért nem viszel bele valami újdonságot?

- Mert nincs mit..

- De most itt vagy, ez is újdonság!

- ...

Nem válaszolt, hagytuk a témát.

Belesajdult a szívem, hogy nem tudok rajta segíteni, és tudom, hogy ha én lennék az a személy, akkor menne, de mivel nem én vagyok az a személy, ezért nem megy. Hagynom kell szenvedni, és csukva kell hagynom a szemét, hagynom kell, hogy valaki más nyissa fel. Nem szabad többé próbálkoznom, mert nem éri meg. Mert ez az egész csak is akkor tudna működni, ha én lennék az. Ha neki én lennék az, de nem én vagyok, így hagynom kell elengedni.

Nehezen megy, és nehezen is fog menni. Mert megszépült.

Annyira nem akartam, és mégis annyira hajtottam, és annyira nem kellett volna. De megtörtént. És ezt nem tudom visszacsinálni. Ez már sajnos róla szól, és nem csak valakiről....

Amikor mellettem feküdt és ölelt, szagolgatta a bőröm, belebújt az aurámba, és nem eresztett, észrevettem az arcát, a szemét, a bőrét, a hibátlanságát.

Becsuktam a szemem, és elengedtem a pillanatot. Elengedtem, mert tudtam, hogy ezt most nem szabad megfognom, mert nem fogok tudni ebből kijönni győztesen és soha nem is fogok tudni. Ezért most hagynom kell elszállni azt a tökéletes pillanatot, amit egyszer már átéltem, vagy átélhettem volna, de ott akkor tudat alatt rontottam el, most meg tudatosan....

Mai napig bánom, vagy éppen nem bánom, de fáj, hogy nem tudtam végigélni azt a pillanatot Ferivel. És most ugyanezt tettem "MrKisfiú"-val is. Annyira hülyének érzem magam emiatt, hogy amiért eddig szenvedtem, most hagyom hogy csak úgy elszálljon. De sajnos tudom, hogy ha ezt most megfogtam volna, akkor sosem eresztem el többé, és még jobban fájna.

Még Ferinél is fél évig tartott a felépülés utána, most is tartok ettől a lehetőségtől, még így is, hogy én magam toltam el.

Pedig legszívesebben továbbnéztem volna az arcát, megpusziltam volna, megcsókoltam volna, átöleltem volna, és sosem eresztettem volna el. Megsúgtam volna neki, hogy ne menjen el, ne hagyjon el, ne hagyja, hogy ez a pillanat elszálljon, hogy tartson örökké, hogy legyen az enyém, hogy szeressen, hogy csak tartson, és sose engedjen.

Ehelyett a csóknál megálltam, majd becsuktam a szemem, nem simogattam tovább, hagytam, hogy lássa, hogy gondolkodom, hogy nem tetszik, ami történt, és főleg ő nem érdekel.

Mert valójában tudna róla szólni a történet, tudna ő lenni az, aki, de nem lehet, mert nem engedem és nem ő az.

Ki lett rakva, meg lett mondva és elmagyarázva. Ez egy beteljesülhetetlen kapcsolat, és én csak annyira akarok már valakit is szeretni, hogy képes vagyok ezt bárkiben is meglátni, akár még benne is.

De nem ő az, és ennek itt most vége....

Feledj..............................................................................

Látni egy arcot.

Hibák sokasága rémlik fel első látásra. Tetszik, tetszik, de ott egy kis szőrszál, ott egy kis ránc, túl vékony száj, bozontos szemöldök, nem teljes a szépség maga.

Aztán az idővel elfeledjük a hibákat. Valahogy elkezdenek szépülni, és már azért tetszik, amiért először nemet mondtuk rájuk. Kitöröljük valahol hirtelen az első benyomást, eltoljuk magunktól, mintha még sosem találkoztunk volna vele, és egyszer már csak azt vesszük észre, hogy úgy tökéletes, ahogy van.

Képesek vagyunk egy tökéletes arcért feljavítani a hibákat, és a tökéletes vonásokat még nagyobbá tenni. Egy fehér fogsor egyszerre már szabályos, vakító, csodálatos. Majd a fogsor mellől továbbhaladunk, és észrevesszük a kis gödröcskét. Nem egyszerű észrevenni, mert az csak annál a gyönyörű szabályos fogsoros mosolynál jelentkezik. Csak akkor látjuk, mikor a széppé vált vékony száj felfelé görbül.

Nem tökéletes borosta, most mégis szépnek tűnik. A borotválkozás eltüntette a szabálytalanságokat, és félő, hogy később még az lesz a tetszeni való, hogy éppen arról a helyről hiányzik a borosta. És mikor a szem feljebb veszi az utat, előkerül a pajesz és a fül. A tökéletes fül. Ami innentől kezdve nem csak tökéletes, hanem a legszebb fül is, amit valaha valaki is látott már.

A fül mentén kikandikálnak a le nem vágatott haj tincsei. A bozontos tincsek, amik rendezésre szorulnak. Most mégis csak a fantázia elemei. Egy érintés, és markolás, egy szorongatás jelképei. A vágyak haja, ahol az ujjak megpihenhetnek és elkóborolhatnak.

Aztán amikor már az ujj kielégül a haj tapintásában, akkor jön újra a szem felfedése. Egy szempárt talál hirtelenjében, ami az óceán kékségével vetekszik. A végtelen hullámok tetején utazva véli megtalálni a nyugodtságot, a fényt, a lángot. Pedig a kócos szemöldök tiltakozott még egyszer ellene, hogy őt figyeljék, szedjék rendbe. De már azt sem kell rendezni, mert úgy tökéletes az egész, ahogy van.

Egy csók a szájra, egy csók a homlokra, egy csók a szemre, és egy puszi az orra. A megfelelően tökéletes formájú és nagyságú orra. Abba szem még nem talált hibát, és sohasem fog. Nincs már az a folyamat, ami elcsúnyítaná azt a tökéletes kis orrot, amit kiszimatol a legérzőbb pillanat is.

Csukódik a szem, és már csak érezni lehet a gyönyörűséget, mert a pillanat elszállt....

Volt.......................................

Szerelmem:)

Aludj egy kicsit mielőtt útra kelnél:) Pihengess:)

Hiányzol!!! Remélem tudod!

Nem akarok én ilyen könnyen szomorú lenni... Csak nehéz azt elfogadni, hogy két életed van! Én még mindig azt remélem, és azt látom a saját jövőképemben, hogy egyszer még majd csak ketten leszünk... Mármint ahogy meg tudod oldani, hogy csak az én ágyamban aludj egyszer és nem lesz 'MsAsszony'...... Tudod amikor elmész, akkor én egyedül maradok... Nincs kihez bújnom...Éjszakánként egyedül vagyok és Zafírt ölelgetem, mert úgy hiányzol....

Remélem egyszer minden rendbe jön.... Mert eddig úgy látom, hogy az nem megoldás, ha szakítunk.... Sem te, sem én nem bírom ki.... Én hiszem, hogy te vagy a jövőm...Még ilyen csöpögősen is....De ki merem mondani....

Több vagy nekem, mint akárki más!!!! Sosem akarlak elfelejteni, sosem akarlak elveszíteni... Te az én életembe tartozol....

Szeretlek!!!!!

Pihengess és vigyázz magadra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Furcsa ezt visszaolvasni. Azon elmélkedem, hogy én egyszer tényleg éreztem ilyet? Olyan távolinak tűnik, olyan lehetetlennek, olyan furcsának. Annyira távol állnak már tőlem az ilyesfajta érzelmek, hogy azt sem merem megkockáztatni, hogy ezt én írtam le valaha....

Talán 'MrKisfiú' hatására újra eszembe jutott 'B'. És addig-addig morfondíroztam rajta, míg másfél év után úgy döntöttem, hogy felkeresem.

Írtam neki egy sms-t, hogy: Szia! Hogy vagy? Mizu? Rég hallottam felőled.

Felvettük a kapcsolatot pár napja, és megbeszéltünk egy találkozót most vasárnapra.

Igazából a szándékaim közt csakis, abszolút csak is a vágyak kielégítésére összpontosul. Meg sem fordul a fejemben, hogy újra össze kellene jönni vele. Még a hangja sem hatott meg. Még csak meg sem mozgatott. Felpezsdített, hogy ennyi idő után is kap az alkalmon, hogy láthasson, de semmi több.

Visszaolvastam pár dolgot, pár emléket, pár titkot, pár levelet. És mindegyiket úgy olvastam el, mintha most olvasnám őket először. Mintha a vele töltött időm meg sem történt volna, mintha helyettem, valaki más élte volna át azokat a napokat, heteket, hónapokat.... Mintha elfelejtettem volna, hogy ő valaha is az életem része lett volna.

Amikor kiderítettem, hogy az asszony a felesége volt, és nem egy, hanem kettő gyereke van, akkor annyira megundorodtam tőle, hogy minden egyes pillanatot, érzelmet és emléket töröltem róla.

Már nem emlékszem arra, hogy kimondtam neki, hogy szeretlek, nem emlékszem a csókjára, és nem emlékszem a fájdalmakra, szeretetre, amit valaha tőle kaptam, vagy miatta lett volna.

Ő már egy teljesen idegen ember számomra, akit nem ismerek, és soha nem is ismertem. Kételkedem még abban is, hogy a mi kapcsolatunk valaha is igazi volt. Kételkedem benne, hogy valaha is szeretett és én szerettem volna őt.

Kételkedem egyáltalán még a létezésében.

És most jogos a kérdés, hogy miért? Miért rakom vissza újra az életembe?

Nem tudom. Nem tudok rá választ adni. Annyit érzek, hogy köze van hozzá 'MrKisfiú'-nak. Érzem, hogy csakis miatta találkozom vele. Bosszúból, vagy nem bosszúból. Nem tudom. Csak van egy sejtésem róla, hogy ő a kezdete ennek a találkozónak.

A jövőm, hogy a múltam újra megismerjem....

Jelen..................................................